Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

A gyógyításban leggyakrabban felhasznált növényi eredetű szerek a következők: A zsálya, a tengerihagyma, kövirózsa, fodormenta, fokhagyma, vöröshagyma, széna, „krízny zeleny" kamilla, hársfavirág. Voltak növények, amelyeket otthon cserépben termeltek, másokat erdőn, mezőn, útszélen, a temető árkában, a keresztúton, kereszt tövében gyűjtöttek. A növények felhasználásának módjai kfájó fülbe a kövirózsa húsos levelének kicsavart levét csepegtették. kszülés utáni izomösszehúzódás görcsoldójaként a fodormentát használták. Itatták is a szülőanyával, de mással is, ha fájdalomcsillapításra volt szükség. Jónak tartották torokgyík gyógyítására is. A tüdőbaj (tbc) vagy mellbaj, vagy szárazbetegség gyakori volt Nagytarcsán. Ezek megelőzésére és védekezésül szabályrendelet is született, a kocsmai pohármosást illetően. A szenvedőt „krízny zeleny" teával gyógyították. A tüdőgyulladásban szenvedőt ecetes vízzel gyúrt kinyújtott tésztába takarták tetőtől-talpig, majd pöndölybe, vagy gatyába csavarták. Máskor kék csomagoló papírra viaszgyertyát olvasztottak, a beteget táblaolajjal kenték be és a viaszos papírt rátekerték. Egyik, ma is élő férfit gyerekkorában, amikor a kórházi orvosok „lemondtak róla", hazahozták és a rokonai „hábgya" teával gyógyították. A szerről közelebbit nem lehetett megtudni, csak azt, hogy a laktanya „alatt" szedték. A tea füvét is rátették a lepedőre, amivel betakargatták a gyereket. A növény fás bokor, levele a bodzára hasonlít. Köhögés ellen felnőtteknek égetett, cukrozott rumot, bármilyen korosztálynak kakukkfű, pemetefű, bodzavirág, akácvirág, hársfavirág és vöröshagyma héjának keverékéből főzött teát adtak, cukor nélkül. Akinek módjában állt, mézet tett bele. Voltak, akik külön főzték a felsorolt anyagokat, majd összekeverték, de egyenként is használták. Köhögés ellen a szalonnával elfogyasztott fok- vagy vöröshagymát is biztos szerként ajánlották. Ha szúrt a háta a betegnek, mosófazékban réti szénából főztek teát, és ebbe a forró főzetbe mártott ruhával - lehetőleg férfi gatyával - borogatták a beteg hátát, mellét. Sokan a forró teából kivett szénát is a gatyára tették, úgy helyezték a betegre. Epegörcs ellen békarokka teát ittak. Hasfájásra fodormenta teát és fekete retket fogyasztottak. Hasmenés ellen 3 kiskanál dióvirág teát kellett bevenni. Ugyanerre fél liter borban 1 db vadgesztenyét főztek és a bort egész napra elosztva itták meg. Diófavirágból két evőkanállal főztek fél liter borban és ha ezt megitták elállt a hasmenés. Hasmenést gyógyított az 1 dl borban elkevert 1 késhegynyi magyarbors ivása is. Ugyanerre jó volt, ha csak szárazkenyeret evett a beteg. Fogfájáskor fél dl pálinkát itattak a beteggel. Ha nem használt, a kistarcsai Görög nénivel kihúzatta a fogát. Ő a seben pálinkát tartatott egy ideig. Senki sem emlékszik komplikációra. A másik kistarcsai foghúzó Csörögné, aki fél dl pálinkát itatott foghúzás után. Fagyott végtagot sós vízben áztatták, majd fokhagymával dörzsölgették. A savanyú káposztás pakolást is szívesen végezték. Viszketés ellen (a tünetekből ítélve csalánkiütés lehetett) a beteget üres liszteszsákba bújtatták és a testére rárázták a benne maradt lisztet. Mint a hintőpor, ez is enyhítette a viszketést. Álmatlanság ellen mákgubó-teát használtak. Ezzel altatták el a síró gyermeket is. 186