Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: Nagykőrös mezőváros 19. század közepi társadalmának ábrázolása egy festményen

és alkalmazta az ország kiválóságait. Itt tanított már 1851 őszétől Arany János is. Ő írta 1858ban, hogy „a fél Akadémia Nagykőrösön lakik."

7 Amint tanulmányainkból jól ismerjük, Aranyt, mint az ország koszorús költőjét, felkérték a császári pár nagykőrösi fogadásához egy ünnepi vers megírására. Azt is tudjuk, hogy - betegségre hivatkozva - ezt elutasította. Megírta viszont az ünnepi köszöntő helyett a Walesi bárdokat, mintegy Ferenc József minősítéseként. Bizonyára még sokan várták a városban Arannyal egyetértve a Walesi bárdok negatív érzelmeivel a császár érkezését.

8 De mint a festmény mutatja, az ünnepi előkészületek megtörténtek, a díszkaput, az oszlopokat felállították, a várost fellobogózták, s hogy az előkészületek rendben menjenek, külön császári -királyi főbiztost is állítottak. Mint említettem, felvetődik a kérdés, hogy vajon képzeletből, előre, a díszítés terveként, vagy az előkészületek közben, a munkára való „felügyelés" alatt keletkezett a kép? Valószínűleg mindkét feltevés helyes. A díszítés tárgyait előre elképzelte és megrajzolta, a napi bámészkodókat, sétálókat pedig a helyszíni élmények alapján otthon festhette a festő. Mennél többet foglalkoztam a festménnyel, annál biztosabbnak látszott, hogy nem csak képzeletbeli, hanem valóságos embereket és szituációkat jelenített meg. A kép láthatólag 1857. május 23-a délelőttjét, a császárlátogatás előtti napot ábrázolja, mivel az előkészületek még folynak. Számunkra néprajzilag és történetileg egyaránt jelentős a kép, mivel Nagykőrös város több, mint 140 évvel ezelőtti arculatának egy szelete, akkori viseletének pontos mása tárul elénk. Amint a képre tekintünk, egy hatalmas teret látunk, melyen különféle zászlók valóságos erdeje lobog. A kép középső részét nagy díszkapu foglalja el. Mellette kétoldalt, a hozzá vezető út mentén négy magas, karcsú obeliszk áll. Az obeliszkek közé két-két kisebb zászlótartó oszlopot állítottak. A széles út állomásfelőli bejáratánál is áll ezekből kettő. Az oszlopok a rajtuk lengő zászlók színeinek megfelelő szalagokkal és zöld füzérekkel vannak betekerve. Zöld füzér köti össze az obeliszkeket és az oszlopokat is egymással. A magas oszlopokon és a díszkapu tetején hatalmas zászlók lengenek, lennebb pedig kisebb zászlóbokrokkal díszítették őket. A képen délelőtt van. Süt a nap. A szél keletről nyugatra fújja a zászlókat. A lobogók megfestett árnyéka mutatja, hogy még nincs dél. Négyféle lobogót lenget a szél a díszkapun, s az oszlopokon. Balra piros-fehér-zöld magyar, jobbra fekete-sárga császári zászló. Mögöttük balra kék-fehér lobogók, Nagykőrös színei, jobbra piros-fehér osztrák színűek. Mindegyik obeliszkre a zászlóbokrok között a lobogók színeinek megfelelő címer van erősítve. A díszkapu ívén a sasos császári címer, a két oszlopán Nagykőrös címerének kétfajta faábrázolása látható. Ez a látvány fogadja majd a felséges császári párt, ha megérkeznek a városhoz és kinéznek a begördülő vonat ablakából. A festmény ugyanis megmutatja, hogy a magas vendégek érkezését vonattal várták, mivel innen indul a kép. Képünk szerkezetileg négy részre osztható. Két keskeny vízszintes csík (alul és felül) és két széles középső rész. 1. Az állomás környéke, melyet a palánksor zár le. 2. A díszkaputól jobbra eső oldal, ahol még folynak az előkészületek a másnapi ünnephez. 3. A baloldali rész, melynek díszítése már elkészült, itt sétálgatnak, bámészkodnak, jönnek-mennek a polgárok. 4. A dísztér mögötti terület a városba vezető úttal, ahol a készülődéstől függetlenül is folyik az élet. 151