Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Újvári Mária: Váci fejviseletek a 18. századból

a főkötőcskéket vékony, színes atlaszselyemből, 5 részből szabták, az elejét kettő, a hátát pedig három cikkelyből. Szalagfodrokkal vagy csipkével takarták el a varrásokat, ill. hangsúlyozták a szabásvonalakat, az arc körül és hátra a tarkóig szalaggal szegték körbe, az áll alatt pedig selyemszalaggal kötötték meg a főkötőket. Gyermeknek megfigyelésünk szerint 8 éves korig tekintették a leányokat. (A fiúkat is, csak nekik ettől az életkortól kezdve nem fedte a fejüket semmi.) Egy 9 éves leánygyermeket például már hajadonnak tartottak és ennek megfelelően - halotti koszorúvá - temettek el 1795-ben. Ez egy karikába hajlított drótváz volt, melyet feldíszítettek ezüstdrót- és papírvirágokkal, színes madártollakkal, mintásán szőtt selyemszalag-csokorral. A14 évesen 1795-ben elhunyt Hausmann Barbarát pedig fehér, csíkosán szőtt selyemtüllből készített halotti pártá\ú, rozmaringkoszorúval temették el. A gazdag leletegyüttesből, a változatos anyagú és formájú fokotok közül az alábbiakban az 1784-ben, 10 éves korában elhunyt Schwartzl Mária Terézia selyemtüll-főkötőjét, ill. annak restaurálását ismertetem részletesebben. A főkötő anyaga valójában egyfajta selyemszövet, mivel hagyományos szövési technikával készült, vagyis a láncfonalakat simán keresztezik a vetülékfonalak. Ezzel szemben a tüll könnyű, áttört szövet, melynek láncfonalai az anyag hosszában futnak végig, a keresztszálakat pedig ferdén vezetik be, úgy, hogy minden egyes láncfonalat különkülön megkerülnek és a másik szálat keresztezve futnak tovább: így keletkeznek a hatszögletű szemek. A mi esetünkben azonban nem beszélhetünk tüllszövetről, csak tüllszerű anyagról. Ebbe a vékony selyemszálból szőtt alaphálóba 1 cm-es közönként négy sor, vastagabbra sodrott selyemszálat szőttek, ez képezi a csíkokat a szövetben. A szövet a főkötő fejtető felőli részén három fodorsorba volt ráncolva. Az első sor a homlok közepén fel volt tűzve gombostűvel és egy papírvirág-csokorral. A második fodorsort kék és fehér papírvirágok díszítették, ezek a két halánték közti szakaszon voltak elhelyezve. (A finom papírvirágok szinte teljesen megsemmisültek, már csak a feltárási fotó nyújthatott támpontot a rekonstruálásukhoz.) Az első sor szélessége 4,5 cm, a másodiké 5 cm, a harmadiké 6 cm volt. A hátsó, tarkó felőli részbe a főkötő-bőség szabályozására selyemszalagot fűztek és bokrétára kötötték. A szalag szélessége 3,5 cm volt. A főkötő több rétegből állt. A felső réteg volt a tüllszerű selyemszövet, mely eredetileg fehér vagy bézs színű lehetett. A főkötő jellegét tulajdonképpen ennek a szövetnek a beráncolása adta. Megjelenésében feltűnően emlékeztet az ún. "kecskeméti tarajasfökötőre". Erről a típusról közölt ábrázolást Kerékgyártó Adrienn fejviseletekről írott könyvében: a 18. században készült festmény egy jómódú polgár feleségét ábrázolja, tarajos fejkötővel.

4 Taréjnak nevezték a főkötő szélén, esetleg élein vagy tetején körülfutó sűrűn hajtogatott, elálló, keményített csipkedíszt. A fodorsorok a váci főkötő esetében egy, szintén a selyemszövetből szabott sima hátsó részhez csatlakoztak. Ez alatt egy - valószínűleg merevítés céljából bevarrt - papírréteg, majd pedig egy közvetlenül a fejjel érintkező vászonbélés volt. Az utóbbi két réteget már csak nyomokban lehetett megfigyelni, mivel szinte teljesen elkorhadtak. A restaurálásnál figyelembe kellett vennem a tárgy kiállíthatóságát és azt, hogy ne történjen olyan beavatkozás, ami visszafordíthatatlan, tehát ha szükséges, a kiegészítés bármikor eltávolítható legyen. Ez annál is inkább fontos volt számomra, mivel tudtam, hogy a gyöngyösi kriptaleletek közt volt egy hasonló főkötő, amit dublírozással

5 restauráltak és a ragasztóanyag zsugorodása következtében a tárgy teljesen eldeformálódott. Ennek ismeretében a varrókonzerválás alkalmazása mellett döntöttem. Ez ugyan időigényesebb művelet, de a tárgy továbbélése szempontjából mindenképpen hasznosabb. A hátsó, sima rész tisztításával kezdtem, majd rétegenként, azaz fodorsoronként haladva tisztítottam ki a szövetet. A szétbontott darabokról méretarányos szabásrajzot készítettem. A tisztítás 144