Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
A mai Románia területéről 5 dorombról van tudomásunk (I.kép. 10-14). A 15-16. századra datált példányokat Moldva területén: Suceava-ban, Brad-Negri és Dealul Morii- ban találták. 138 Dorombot közöl Brad-i várról szóló, beszerezhetetlen művében VUrsachi-Zagidava 139 is. A környező országokban messzemenően Ausztria dorombtörténeti szakirodalma a leggazdagabb. Ez leginkább a valószínűleg középkori alapokon nyugvó, majd a 17. századtól virágzásnak indult világhírű mollni dorombkészítő kézműipar tradíciói továbbélésének köszönhető. Ausztriában tudomásom szerint eddig 19 doromb került elő régészeti lelőhelyről. 140 Az egykori Lauriacum (Enns) későközépkori várfalon kívül feltárt kézműves központ kovácsműhelyének közelében kerültek elő hosszúkás, nyelvnélküli dorombok (melyeket többen félkész daraboknak tartanak (pl.AMohr 141 ), mert műhelyből származnak, viszont megjegyzendő, hogy a nyelvek csak nagyon ritkán maradtak meg, mert nagyon vékony lemezből készültek) Az ennsi 4 példányt pontosan datálni nem lehetett, viszont kengyelformájuk alapján Mohr az 1400-1600 közé datált északsvájci várak körzetében talált dorombokkal párhuzamosítja őket. Az ausztriai várakból és közvetlen közelükből előkerült példányok egyike sem rendelkezik olyan biztos lelőhelykörülménnyel, melyek egy pontos datálást segítenének: Felső-Ausztriában a leonsteini vár közeléből származó két doromb, akárcsak a reichensteini, Prandegg várromának közeléből (mindkét vár 1700-ig volt lakott), valamint a Napoleon lerombolta Kniepass bei Lofer-i erődítményből és a Windischgarten sáncából származó példányok egyike sem segít a biztos kormeghatározásban. Tragwein, Plankenalm, Schönau és Mölln dorombjait sem lehet könnyen régészetileg datálni. Az „alsó udvaron találtam egy vasfül alakú tárgyat" - tudósít Kalmár János 1944-ben, az akkor Magyarországhoz tartozó Fülek középkori várának ásatásakor 142 . A vasfül alakú tárgy Kalmár publikációjából kimaradt és azóta a „száj- doromb", melyre „énekhangot lehelnek rá" s a száj „rezonens szekrényként működik.", rejtélyes módon eltűnt. Míg a doromb első magyarhoni szakszerű leírása Bartók Bélától származik, Kalmár az első, aki rövid nemzetközi kitekintéssel írja le a doromb régészeti-történeti pillanatképét. A mai Szlovákia területéről két másik dorombról van még tudomásom. Az egyik a pozsonyi vár „líraalakú" dorombja (I.kép. 7.), melynek pontosabb datálásáról (egyébként főleg 17-18. századi leletanyag környezetében került elő) nem írnak, csupán megemlítik, hogy hangszer a 15. századtól volt elterjedve. 143 Valószínűleg ezt a dorombot említi Oskar Elschek 144 is, aki megkérdőjelezve a 14. századra keltezi. A másik dorombot (I.kép. 8.) a Nyitra melletti Berencs (Branc-Velká Ves) területén áthaladó gázvezeték nyomvonalán 1991/92 telén végzett régészeti leletmentés során találták. 145 А вв. objektumból került elő datáló értékű leletanyaggal együtt. A fölötte levő betöltésben 15. századi érmek is előfordultak. A jelenlegi Magvarország nyolc régészeti lelőhelyéről származó kilenc dorombról van tudomásom. Négy lelőhely (Túrkeve, Tiszaörvény, Csorbakő és a budai vár) dorombjai közöletlenek. A MNM őriz egy ismeretlen lelőhelyű darabot. Magyarországon hasonlatos a dorombok pontos datálásának helyzete, mint Ausztria és sok más ország legtöbb lelőhelyén. A Műhibán 146 talált két kovácsoltvasdoromb töredéke (I.kép 2-3.) egy olyan falu, majd mezőváros területéről került elő, mely az Árpádkortól a 17. század végéig lakott volt. A 30-as években Leszih Andor végezte ásatás dokumentációja rendkívül hiányos és a legtöbb esetben a pontatlanul megadott lelőkörülmények nem nyújtanak semmiféle információt, melyek a dorombok közelebbi datálását segítenék. Nem könnyű a helyzet a visegrádi 147 példány (I.kép.5.) esetében sem, mert a fogadóudvarból előkerült doromb töredéke a fogadóréteg V rétegéből 1950-ben került elő, viszont „1950-ből nem ismerünk öt réteget a nyugati homlokzat előteréből, ezért lehet, hogy az 1951. évi rétegsorral keverték össze, ahol az V. réteg (3/b. réteg) a palota pusztulását követő rétegek egyike". A Zala megyei, 1500-as évek első felében elnéptelenedett középkori Szentmihály 121
