Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
Aura oder Mundharmonika" című könyvben ír a hangszer történetéről, a különböző nyelvekben használt dorombkifejezés eredetéről, az emberi pszychére gyakorolt hatásáról. A pszichoterápia területén az osztrák orvos, Franz Anton Messner, majd Georg Kerner, Michael Kosmeli Justinus Kerner alkalmazták előszeretettel (R.Plate, 1992). A dorombot fizikusként akusztikai szempontból először a német F.F. Chladni (1756-1827) vizsgálta, majd az angol Ch.Wheatstone (18021875) és a francia H.Bouasse. Legutóbb Emile Leipp kutatta a hangszer akusztikáját. Dorombrégészet Számos régebbi, de teljesen frissen megjelent kiadvány is előszeretettel, de minden tudományos alapot nélkülözve ismerteti a doromb „őstörténetét". Van, aki szerint a bronzkorszakig követhető a múltja, 102 egyes eredetkutatók tévesen a koravaskori megjelenését bizonygatták; vannak, akik az Egypt-Gipsy nyelvi „pálfordulást" alkalmazták: az ókori egyiptomi cigányok műve a doromb világhódítása; többen a Római birodalom ismert és kedvelt hangszereként emlegetik, mások a barbárokkal, vagy a vikingekkel kapcsolják össze elterjedését. Többen a keresztes háborúk következményeként kezelik a doromb európai térhódítását. Egy dán doromb 1-4. századra való datálása Ypey szerint „ütés a levegőbe" 103 . Ypey 104 a mai Belgium ill. Hollandia területén a karolingkori elterjedést csak nagyon óvatosan, zárójelesen és megkérdőjelezetten veti fel - egy inkább 15-16 századra datálható bronzból öntött példány alapján. H. Boone 105 hasonlóan Yppey (1976) felvetéséhez a korai - főleg karoling kori - datálások a „talajba-süllyedés" eredményei. A cseh kutatók délkeleti eredetet sugallnak 106 , a szlovák Leng 107 pedig a cigányok európai beköltözésével hozza összefüggésbe a hangszer elterjedését. A dorombok régészeti lelőhelyekről való előkerülése egyrészt kimondottan ritka a többi leletanyaghoz képest, másrészt viszont a többi, főleg nem fémből készült középkori hangszerhez viszonyítva gyakori. Egyes európai országokban (és Japánban) már megpróbálták számba venni, publikálni a dorombleleteket pl.: Svájcban (Meyer és Oesch 1972), Írországban (Buckley 1986), Hollandiában (J.Ypey 1976, H.Boonel986), Franciaországban (Homo-Lechner 1996), Skandináviában ( G.Kolltveit 1996,2001 108 ), Észtországban (VUrtan 1970), Lettországban (I. Priedite, 1988) és Japánban (L.Tadagawa 1996). A legtöbb doromb Nagy-Britannia területéről származik, legváltozatosabb anyag talán Svájcból került elő, de Skandinávia és különösen Svédország is igen gazdag területe a doromblelőhelyeknek. Kolltveit az elmúlt években egy összeurópai, középkori doromb adatbázis kidolgozásán munkálkodik G.Kolltveit. A közeljövő fontos feladata lesz az eddig hiányosan összegyűjtött országok adatbázisának a bővítése, valamint Portugália, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Horvátország, Szlovénia, Bulgária és más országok régészeti lelőhelyeiről származó dorombok összegyűjtése. Külön magyarázatot igényel majd a középkori dorombok eddigi teljes hiánya pl.: Törökországban és más mohamedán vallású népek lakta régiókban. A legrégebbiek A világ legrégebbi két fadorombját Mongóliában találták. A Xiognuban előkerült példány Kr.e. az első századra keltezhető egy kínai régészeti folyóirat alapján, 109 míg a Belső-Mongólia-i Chifeng dorombját Kr.e. a 8-9. századra datálják. llü Azt a két japán vasdorombot, melyek 1989-ben kerültek napvilágra a 10. század első felébe, a Heian korszakba (794-1185) keltezik, amikor Kyoto volt a főváros. A szenzációként tálalt leletek az Omiya város melletti Hikawa szentély közelében 118
