Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
utalás található. Egy osztrák etnológus 71 1918-as állítása szerint néhány generációval korábban Krain és Semering környékén - akárcsak Magyarország több helyén - szegkovácsok készítettek dorombot. A hol (?) és kik (?) készítették kérdésekre a tudomány egy következő lépéseként főleg az újkori dorombok kengyelein elég gyakran található mesterjegyek adhatnak részleges választ. Mesterjegyek találhatók egyes középkorinak tartott példányokon is: a svédországi Lund egyik példányán, hétnél több ismert Hollandiából, hat-hét Németországból, több darab a svájci Hallwillből és egy Franciaországból. Igaz, hogy a korrózió nagyon gyakran eltüntetheti a mesterjegyeket, de akkor is érdemes lenne újra átvizsgálni az ásatásokkor előkerült dorombokat és egy mesterjegy szempontú adatbázist létrehozni. Az első írásos adat 1695-ből a Sesia-völgyi Boccorio Giuseppe Carmelino nevű dorombkovácsnak szól, akit köteleznek az „A" betűs mesterjegy alkalmazására, hogy az egyre szaporodó hamisítványokat ki tudják szűrni 72 A másik fontos forrás az a közismert 1788 körüli ólomtábla, melyen a mollni céh 35 mesterjele látható 73 . Általában a mesterek kezdőbetűit megörökítő tábla egyik kiindulópontja lehet jónéhány, a hazánk területén (is) fellelt újkori dorombok beazonosításánál. A huszadik század első évtizedeiben az alpesi országokban már csak ritkaságszámban lehetett árúként vele találkozni. Például Klier 74 e korszak alábecsült hangszerét csak egy linzi szatócsboltban látta 1926-ban. A dorombgyártás legújabb már ismét „hangszerszámba vett" reneszánsza, csak az elmúlt évtizedekben következett be. „... kik tzigány dorombon nem is igen szoktak kapni" - olvasható - a már idézett - Pósaházi 1666-ban megjelent művében. Az elmúlt három évszázad kárpát-medencei dorombjainak egy része a népköltészetünkből és históriás énekeinkből ismert vándorcigánykovácsok, szegkovácsok művei lehettek. "Innen alul egy bokorbul jönnek a cigányok/ hárman ülnek egy paripán, dorombot csinálnak..." szól a Vikár gyűjtötte és Kodály által lejegyzett Zala megyei népdal. 75 A hangszer cigányokhoz való kötését egy másik idézet is alátámaszja: „ Kezeik szoktanak hegedűvonóra, /Doromb pengetésre, pörölyre, fogóra. (A cigányok veszedelmének históriája. 1810 körül) Leginkább a szlovák L. Leng 76 „cigánypárti", aki szerint az európai elterjedését minden bizonnyal a cigányok beköltözésének köszönhetjük. Nemcsak a magyar, de például a szlovák adatközlők nagy része (pl.: J.Kubinec Utyekács/ Utekác és RCibula Zólyomszalatna /Zvolenská Slatina) is cigányok által készített dorombokat említ, sőt egy liptói szlovák népdal is megörökítette a völgyben lakó cigányokat, akik kövekre ülve dorombot kovácsoltak. Oroszországban ismert közmondás szól a dorombkészítő cigányról („Cygan vargany kujet, i to jemu remeslo") 77 . Sárosi Bálint 196l-ben még találkozott olyan dunaföldvári öregekkel, akik viszont egy dorombokat készítő magyar emberre emlékeztek. A dorombok egy része ellenben kereskedelmi úton kerülhetett hazánkba, főleg az ausztriai Mollnból. A Riva del Gardá-nál jóval ismertebb Mölln volt Európa leghíresebb dorombgyártó központja. Az osztrák kereskedés egyik fontos bizonyítéka, hogy 1975-ben Altenwörtnél a Dunából egy múlt század húszas éveiben vasáruval megrakott elsüllyedt hajó roncsait fedezték fel. 78 A Magyarország felé tartó hajó rakománya közt szép számmal voltak dorombok is, melyek minden bizonnyal Mollnban készülhettek, mert csak itt volt hozzánk legközelebb okmányokkal is alátámasztott, szervezett dorombgyártás a 17. század közepétől. Nagy valószínűséggel középkori előzményekkel is rendelkező régió Mölln 79 , ahol 1679-ben a dorombkészítők céhet alapítanak és 1687-ben már 23 dorombkészítő mesterről és 10 inasról írnak a korabeli források. Ezek a műhelyek családi tradícióként gyártották évszázadokon keresztül a dorombot. A18. századvégétől a 19. század végéig átlagosan harminc család megélhetését biztosította a dorombkészítés. 1818-ban például 33 mester és 14 inas napi átlagban 700 tucatot készített, ami éves átlagban 2, ill. 2,5 millió dorombot jelentett. Adatok tanúsága szerint a hangszerek javát Bécsbe, Pestre és Triestbe küldték, kisebb mennyiséget küldtek Lengyelországba, 114
