Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Régészet - Kőrösi Andrea. Előzetes jelentés az Alsónémedi–Ócsa összekötő útépítését megelőző ásatások állatcsont anyagának vizsgálatáról

hat elő, hogy a két lelet egyike éppen őstulokcsont. A háziállatoknál kitűnik a szarvasmarhacsontoknál nagyobb mennyiségű juhmaradvány. Ennek oka, hogy az egyik objektumból egy koponya nélküli majdnem teljes juhváz került elő (116 db csont). Ez borította fel a szarvasmarha és a juh arányát. A neolitikumban több a sertés, mint a juh, kivéve a zselici kultúrát. Három lócsont is előkerült. Mivel a házi ló tömeges elterjedése a bronzkorban történik, így ezekkel a csontokkal további összehasonlító vizsgálatokat kell végezni. Késő Bronzkor: 68 objektum anyaga tartozik ide, 1096 háziállatcsont és 25 vadállatcsont. Ez jól mutatja a vadászat visszaesését a neolitikumhoz képest. A bronzkorban a gímszarvas vadászata a gyakoribb, ez a csontleleteken jól tükröződik. A mezei nyúlcsontok nagy száma szintén megegyezik a bronzkori ásatások eredményeivel. A bronzkorra jellemző színes vadfauna azonban alig tükröződik a leleteken. Házi állatok közül a szarvasmarha a leggyakoribb, majd a juh következik. A juhcsontok igen magas számát az is okozza, hogy az egyik objektumban egy nem teljes juhváz volt. Bár a bronzkor vége felé a sertés aránya növekszik, a kiskérődzők száma még mindig magasabb marad.

3 X.-XI. század: 5 objektum volt Árpád-kori. Viszonylag kevés csont került elő ezekből az objektumokból, mind háziállattól származik. A kevés csont miatt csak óvatos következtetéseket vonhatunk le. Az Árpád-korban a szarvasmarha, juh, és sertés maradványainak egymáshoz viszonyított aránya szerint megkülönböztethetünk olyan lelőhelyeket, ahol a juhok aránya többszöröse a szarvasmarháénak, és olyanokat, ahol a szarvasmarha maradványai találhatók jelentős többségben. Feltételezhető, hogy a területen élők állattartása ez utóbbi csoporthoz tartozik, melyek elsődlegesen az extenzív nagy állattartással foglalkoztak. Igen nagy a ló csontok száma, ami az összes házi állatcsontok 27 %-át adja, mely megfelel az Árpád-kori települések egyik csoportjának. A másik csoportban a ló csontok aránya 8-9%.

4 Mivel az Árpád-korban a vadászat már nem élelembiztosító tevékenység, ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem került elő egyetlen vadállat lelet sem. Mindemellett természetesen nem felejthetjük el azt sem, hogy a kis számú csontmaradvány nem ad teljes képet a kor faunalistájáról. Szarmatakor: I6O objektum bizonyult szarmata korúnak. Az 5737 csontból 5684 háziállat maradványa. Rendkívül kevés a vadállatcsont. Ez minden szarmata lelőhelyre igaz, mivel az állattartás szerepe lényegesen nagyobb a szarmatáknál, mint a vadászat. A szarmaták szarvasmarháira a kis testméret a jellemző, de több lelőhelyeken is megfigyelhető volt egy nagyobb testméretű szarvasmarha jelenléte. Ezeket Bökönyi római eredetűeknek tartja. Ebben a leletben is nagyon jól elkülöníthető volt egy nagytestű és egy kistestű szarvasmarha. Mindkét típustól került elő bőségesen csontmaradvány. Fontos szerepet játszottak a kiskérődzők is az állattartásban. A kecskétől mind a négy lelet szarvcsap töredéke. A ló csontok nagy száma jellemző a szarmata telepekre, ez az életmódjukkal és a harcmodorukkal is összefüggésben lehet. Az állattartásban megtalálható a házi tyúk is, aminek több csontja került elő. Kiemelném a kutyacsontok kiugróan nagy számát. Az ásatás során több kutya teljes csontvázat és néhány koponyát is feltártak. A teljes vázak szemétgödörben voltak, elpusztulásuk után dobták bele őket. Táplálkozásban nem volt szerepük. A talált kutya leletek között jól elkülöníthető volt két típus, egy kisebb testméretű és egy nagyobb testméretű kutya. Ez jól látható, ha megnézzük a femurok hosszait (130 mm-208 mm) vagy a humerusok 10