Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Repiszky Tamás: Ásványlelőhelyek és bányarégészet a Kárpát medencében
mieten. 287 helyen vannak vasmúvességre utaló nyomok, tehát közvetetten bányászatot is feltételezhetünk6o. Ha ehhez hozzáadjuk az elcsatolt területek salak, kohó- és bányahelyeit ez a szám minden bizonnyal 1000 körülire emelkedik. Csak a Szepesség egyik régiójában közel 100 vasfeldolgozásra utaló nyomot regisztrált legutóbb Roth6i. Érdekes, hogy a szepesi lelőhelyek közül csupán három, - esetleg öt - fekszik közvetlen ásványtani lelőhelyen. Ez újabb geológiai lelőhelyek meglétét vagy valamikori voltát feltételezi. A Kárpát-medence vaslelőhelyeinek javát limonitok, hematitok és szideritek ércei alkotják. Egyes felföldi lelőhelyekhez hasonló genetikájúak voltak a 60-as évek közepétől Polacsek által felfedezett Felsópulyai medence bányagödreinek ezrei62, vagy a Gömöri által publikált Sopron melletti Kópházi fejtógödrök (IX-XII. sz.)63.Több felföldi porhanyós gyepvasérchez hasonló lelőhelyet, árterületet tártak fel a Somogyfajszi imolai típusú X. sz.-i kohók közelében isH Füry Klára 1987-ben65 a Gömörnánasd (Gemersky Sad) melletti Somkúton egy XIII-XV. sz.-i rétegekkel telített, minden bizonnyal vasbánya tárnáját rögzítette a szondaásatás metszetfalában. Többféle vasérclelőhelyről való származást mutatnak az imolai tipusú somkúti kohók közelében talált vasércek analízisei^. Egy késő Hallstatt-kori lelőhely a Kassa melletti Csecsen (Cecejovce), Mihók ércanalizisei szintén több helyről való származást valószínűsítik, bár Mirossayová a településen - mely mocsári gyepvasérc lelelóhelyére épült - a horpabányászásos fejtést több gödör feltárásával is bizonyította^. Kőeszközöket is találtak, melyek az érc őrlését szolgálhatták. A Trencsén megyei Várna (Varín) vasbányáinak 8 hányóját még a 60-as években sikerült lokalizálni. Az 1238-ban már forrásokban is előbukkanó Várna hányóin unikális értékű császárkori kupolás kemence, salakok, hematitok és a 7. hányó minden rétegszintjéből a korarómai puchovi kultúra cserepei kerültek elő. Az egyik hányó leletanyagának érdekessége, hogy Karol Piéta és Jozef Moravcik 1983-84-ben XII-XHI. sz.-i kátrányművességre utaló kerámiát talált 68 . A kárpát-medencei higanybányászat történetének alapművei részben már megjelentek69, de a helyszínek kutatásával még adós a tudomány. Bányarégészeti szempontból a Veresvágás-dubniki horpák és Ortut egyes bányáinak, horpáinak átkutatása járhat még eredménnyel (azokra a helyekre gondolva, ahol újkori bányászás, bolygatás nem történt). Külön tanulmány összegezhetné a szép számmal előkerült és előkerülő cinnabarit pörkölését szolgáló retortok összegyűjtését? 0 . A Besztercebánya melletti Ortut, Malakóperesény (Malachov), Tajó (Tajov) és Királyka (Králiky) térségének higany és arzén érces bányaművelési helyei közül tudtommal csak az utóbbin fordult meg régész. Királyka Farby nevű helyén egy arzénbánya tárnájának kis részét sikerült 1983-ban kitisztítani, átkutatni? i. Az ásványgyűjtők által alaposan megbolygatott meddőhányók rétegeinek átkutatásakor iparrégészeti cserepek, szenes rétegek utaltak az érc helyi feldolgozására. Az előkerült nagyrészt XVIII. sz.-i mázas kerámia alátámasztja az 179l-es oklevelet, mely az auripigment királykai bányászatát említi. Az 1988-ban Zebrák által folytatott kutatás XVII-XVIII. századi feldolgozó berendezések romjaira és faszénégető boksák helyeire utalt72. Talán nem véletlen a Farby patak elnevezése sem, hiszen a piros realgárt festékként, míg oxidációs produktumát, a sárga auripigmentet, a tímárok használták. A Felföld egyetlen sóbányájának Sóvárnak (Solivar) monografikus történeti feldolgozását Butkovic írta meg73. Ferdinand Ulicny tanulmányaiban földrajzi- és helynevekből kiindulva sós források és kutak helyeit (is) egybevetette a történeti forrásadatokkal. Az egyik általa említett 13
