Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Repiszky Tamás: Ásványlelőhelyek és bányarégészet a Kárpát medencében

Novotná 1955-ben publikált (melyre Patay is reagált) - a rézkori rézbányászat lokalizálását is felvető - ásványtopográfiailag forradalmi cikke után még 14 évet kellett várni, igaz, hogy bolygatott helyszínről, de előkerüljön az első őskori bányahelyről származó örlőkő a nevezetes Úrvölgy melletti Homokhegyről (Piesky)53. Az úrvölgyi első leletet több mint száz örlőkő, kerámia követi. Anton Tocik és Helena Bublová 1985-ben részletes tanulmányban számol be a lengyeli kultúrán át a késő bronzkorig tartó, majd a középkorban folytatódó bányaművelést bizonyító leletanyagrólH Az 1964-1974 közötti időszakos terepbejárások, meddőhányók elszállítását célzó munkálatok figyelései és szondaásatások számos középkori bányarégészeti emléket is a felszínre hoztak. A nagyvonalúan XHI-XIX. sz. közé datálható leletek közül a legfontosabbak: ércörlőkövek, ércpörkölő berendezések részei, a zúzás, aprítás és olvasztás tárgyi bizonyítékai, bányafák, bányalétrák, vízelvezető kanálisok csőrendszere, ékek töredékei, kalapácsok stb. Sajnos a legtöbb fából és bőrből készült bányászeszköz és tárgy - melyek egy részét amatőr kutatók találtak meg - elvesztek (lapátok, csákányok, gereblyék, edények, kalapok stb.). Az előkerült kerámiaanyag három mikrolokális csoportja tipológiai és kronológiai feldolgozás alapján főleg XV-XVI. századra datálható (nagyrészük besztercebányai termék). Külön említendők a két típusba tartozó ún. botrahúzható különböző peremű és formájú bányamécsesek55. Tocik és Bublová Úrvölgy melletti kutatásait Pavel Zebrák folytatta 1985-ben56 a legalább 1 km-szer 300 m-es ősi hányók és főleg a köztük lévő vízvájta árkokban késő bronzkori és a Luzická kultúrába tartozó cseréptöredékeket, limnokvarcitból pattintott kőeszközöket, kóbalták töredékeit, 11 örlőkövet talált. A hányók déli oldalán középkori cserepeket és egy vasból készült bányászéket, ill. csákányt gyűjtött. Tocik egyébként még 1974-ben57 régi bányatérképek alapján terepbejárásokat végzett Alsószalánk (Slovinky) környékén egészen Gölnicbánya határáig. Sikerült régi bányák, aknák és a horpabányászat helyeit lokalizálnia. A XIII. sz.-tól folyamatosan művelt térség kutatásának elsődleges eredménye a XVIII. sz.-i bányatérképeken nem szereplő tárnák, aknák, horpák feltérképezése volt. A Kirzgrundl, Kahlehöhle és a Lipót akna közti területen megfigyelt számtalan horpa a felszínre bukó rézérc erek legkorábbi (XIII-XIV. sz.-i) bányászatáról tanúskodnak. A Trinkel és Lipót akna melletti hányókat hasonló korúnak véli Tocik. Úgyszintén sikerült megtalálnia a Kahlehöhleétől Desaváig terjedő 4 km-es főér vonulatát. A bányatérképeken nem található nyugati terület bányászati munkáit idéző helyek talán múltszázadi szondakutatások eredményei. Tocikék lokalizálták a gölnici főgerinc Tatárkereszt melletti rézércpörkölő helyét. Rézércpörköléssel hozza összefüggésbe a környéken található salakmezőket is. Igaz, hogy az 1974-es kutatások nem sok tárgyi emlékanyagot eredményeztek, de a szlovákiai bányászat régészeti módszerekkel való kutatásának egyik első lépéseként értékelendők. Őskori és középkori rézbányászat nyomait az utóbbi időben három alkalommal is keresték a Gömörispánmező (Spanie pole) melletti Rézbánya (1868-tól), ill. Kovácsi és Kisborosznok (Brusnik) határában. 1988 és 1989-ben végzett terepbejárások58 során valószínűleg XX. sz. eleji kutatóárkok, gödrök nyomaira bukkantak. A Kovácsi nevű helyen a Kyjatice kultúra cseréptöredékei mellett egy az úrvölgyiekhez nagyon hasonló érctörő is előkerült. 1990-ben Pavel Bednar és Peter Zebrák59 közelebbről meg nem határozott zöld palából készült csiszolt őskori kőeszközt, baltát, ill. örlőkő töredéket, valamint vassalak darabok mellett XV-XVI. sz-i cserepeket gyűjtött. 1995-ben, több mint 1500 ipari jellegű emléket tartottak számon csak a mai Magyarország te12