Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Tari Edit: Középkori fatemplomok Magyarországon (előtanulmány)

Az egyik legérdekesebb forrás Szent Altmann passaui püspök (1065-1091) életrajzából származik. Ebben elmondják, hogy a püspök látogatásakor Passau-tól a magyar határig fából épült minden templom. Ez különösen fontos momentum, ha arra gondolunk, hogy a passaui püspökségnek all. században komoly szerepe volt a magyarországi térítómunkában.9 Az egyházi életben is számos európai befolyásról, kapcsolatról tudunk. Véleményem szerint a templomépítési technikák sokkal egységesebbek voltak Európa szerte a korai középkorban, melyet egyre több magyar adat is alátámaszt. Több oklevélből az derül ki, hogy a korábbi fa- vagy favázas templomot lebontva a maradandóbb anyagú kőből építik fel. Esetenként a fatemplom elpusztulása miatt építendő kőtemplom kapcsán bukkanhatunk értékes adatra. Néha a fatemplom eladása körüli részletekről olvashatunk. Utóbbi esetben pl. vagy szétszedik részeire és úgy viszik el vagy előfordul, hogy egyben elvontatják. Az összegyűjtött adatok közül hét régészeti ásatáson került elő. Ezeknél mind cölöp, mind talpgerendás változat megfigyelhető volt. A Tápiógyörgyén feltárt 11. századi fatemplomnak csupán az alapozását ismerjük, amely szintén a talpgerendás típusba tartozik. A rekonstruált tápiógyörgyei fatemplom a képzelet műve, az egykori fatemplom így is elképzelhető. Számos kutató feltételezi, hogy a talpgerenda eredete a cölöp szerkezetű építményekben kereshető. Mivel ennek a földben lévő része könnyebben pusztulásnak indult más megoldást kellett keresni a korhadás megakadályozására. A felszínre, illetve egyszerű kő vagy agyagalapra vízszintesen fektetett talpgerenda élettartama már jelentősen megnövekedhetett. Számos európai országban ez a technika széles körben elterjedt. A fatemplomok és faépületek felmenő falára igen sok variáció kialakult. A boronafalas sarkokon ácsolt változattól a deszkatemplomokon keresztül a favázas, az oszlopközökben paticcsal, földdel, sárral, sövénnyel kitöltött típusokon keresztül. A16-18. századból levéltári forrásokból tudjuk, hogy a fatemplomok egy jó része a 2-300 évet is megérhette. Ezt olyan kora újkori, mai napig álló fatemplomok is alátámasztják, melyeket csak az érdekesség kedvéért mutatok be. Ilyen pl. a mándoki fatemplom, mely 1670-ben épült boronafallal, talpgerendákon, i о De megemlíthetném még a Szlovákiában található hervartói fatemplomot, mely a 16. század elején épült és 450 éve (!) szolgálja a hívőket. Valószínűleg hasonlóan öreg templom lehetett a Rómer Flóris által 1863-ban megörökített zalacsébi fatemplom. A17-18. században a Canonica Visitatiok tanúsága szerint több ezer fatemplom épült. A törökök kiűzése után az egyik legnépszerűbb építési mód lehetett a fából történő építkezés. Később sokat közülük átépítettek kőbe, ahogy a közösség vagy a tulajdonos anyagilag megerősödött. Meggyőződésem, hogy olyan archaikus építési mód maradt fenn és élt tovább a késő középkorban és az újkorban, mely segítségünkre lehet az ásatásokon talált faépületek rekonstruálásában. 93