Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Simon László: Egy késő avarkori lószerszám rekonstrukciója Vácról
A sír keltezése és értékelése A megmaradt leletanyag nagyobbik része jól keltezhető az avar kori emlékanyagon belül. A bordázott tokszíjvégek, négyzet alakú övdíszek, téglalap alakú kis keskeny öweretek karikacsüngós díszekkel együtt a nagy sírszámú tiszafüredi temető 3. fázisában tűnnek fel együtt. Ezen időszak fő fegyvere a lándzsa, a lószerszámon ekkor válik általánossá az egyenestalpú, majd begyűrt sarkú kengyel^, s a préselt félgömbökkel díszített lószerszámzat használatának egyik időszaka is erre az időre tehető. 14 Erre az időszakra utal a profilált karikájú un. fecskefarkú bronzcsat is, amely jellegzetes része az un. középavar övgarnituráknak.^ A leletek tehát az avar kor II felének első időszakából származnak, a 7. század utolsó harmadából, 8. század legelejéről, abból az időből, amikor területünk - Vác és környéke - helyzete az Avar Birodalmon belül gyökeresen megváltozott. A 670/680-as éveket megelőzően ez a vidék az avar szállásterület északi peremterületéhez tartozott. 670/680 táján alapjaiban megváltozott a birodalom településterülete: az avarok fennhatóságuk alá vonták Alsó-Ausztriát, Dél-Morvaországot és Dél-Szlovákiát is. Az avar településterület a Duna-könyök magasságában legkevesebb 50-60 km-rel északabbra tolódott 16 , területünk ekkortól már inkább az avar szállásterület centruma és a peremterülete közé számítható. A továbbélő korai avar műveltség/népesség mellett olyan mélyreható változások figyelhetők meg ekkor a régészeti hagyatékban (új tárgytípusok, viseleti elemek, technikák stb. ), amelyek a jelentős demográfiai változásokkal együtt ( új fejedelmi központ, sok-sok új település és temető ) az Avar Birodalom jelentős átalakulására utalnak.^ Vác 44. lelőhelyen feltárt avar temetőrész népessége is feltehetően ekkor telepedett meg a Naszály-hegy oldalában. Bár leletmentésünk csak a temető egy részének feltárására szorítkozott, a topográfiai terepbejárások sem hoztak felszínre korai avar emlékanyagot, s ez némileg megerősíti előbbi feltevésünket. Kísérlet a lószerszám helyreállítására Amint az a sírleírásból, a sírrajzból és bizonyos leletek (pl. egyik kengyel, zabla, vascsatok) hiányából is kitűnik, a temetőnek ezt a sírját is alaposan feldúlták, megbolygatták. Ez nemcsak a sírbontás menetét lassította, hanem nehezítette a temetkezés értékelését is. Ennek ellenére ásatási megfigyelésekből kiindulva megkíséreljük az ezüst félgömb alakú véretekkel díszített lószerszám helyreállítását. Normál esetben, bolygatatlan síroknál a szíjazatot díszítő veretek elhelyezkedése a kiindulópontja a helyreállításnak. A legnagyobb ilyen ismert széria a tiszafüredi temetőből származik. Az 1282 sírt tartalmazó temetőben 70 önálló lósír került elő, közülük csak hatot bolygattak meg (olykor csupán csak rátemetkezéssel), mindössze csak egy volt szerszám nélküli (705.sír), a többi esetben lehetségesnek bizonyult a fejhámból, nyeregből, hevederből, szügyelóból, farhámból és kengyelből álló szerszámzat rekonstrukciója. 1 8 Ugyancsak bolygatatlan temetkezésként látott napvilágot Lukácsháza-Hegyalja dűlő 8. sírja, ahol a szerencsés talaj összetételnek köszönhetően in situ állapotban még a fa nyeregkápák elhelyezkedését is dokumentálni tudta Kiss Gábor. 19 Az utóbbi évtized leggazdagabb, éremmel is kel65
