Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Mazányi Judit: Bálint Endre útja Szentedrétől Szentendréig

Mazányijudit Bálint Endre útja Szentendrétől Szentendréig A Szentendrén zajló művészeti élet szövevényes története és jelene állandó állásfoglalásra kényszeríti kutatóját, és kevéssé engedi, hogy komótosan boncolgassa az alkotások születésének tényszerű körülményeit. Stílusok, áramlatok, módszerek, művészi hitvallások és magatartásmódok, ellen- és rokonszenvek presztízsharcoktól kísérve szövik ezt a lélegző szövetet szinte kibogozhatalanul, és mindezt körbefonja a jelentéktelen és jelentékeny reflexiók sora: önvallomások, kritikák, értékelések, anekdotikus és nosztalgikus emlékezések. A szentendrei művészet eleven mítoszt teremtett maga köré, a "szentendrei program" pedig művészettörténeti szakfogalommá vált. Mit lehet kezdeni egy eleven mítosszal? Sodrásának engedve empatikusán átélve tovább építhetjük, vagy csak azért is rombolhatjuk. Vitatkozhatunk és állást foglalhatunk olyan kérdésekben, hogy ki a szentendrei művész és van-e szentendrei iskola? Minden művészettörténésznek, aki a XX. századi magyar művészet e szegmensének gondozását tudatosan felvállalja, annak kemény kihívás e helyzet az elméleti megfogalmazásoktól a muzeológiai munka hétköznapjaiig. Van-e egyáltalán a mai posztmodern(?) történelmi konstellációban olyan értékhierarchia, amely megkönnyítené, segítené az érvényes kérdésfelvetéseket? Ez számomra pillanatnyilag költői kérdés és megválaszolhatatlan. Ebből következőleg, itt és most a felvállalható feladat nem lehet a Szentendrén lezajlott vagy zajló művészeti folyamatoknak egy meghatározott nézőpontú át- vagy újraértékelése, hanem csak a számbavétel. Első lépésnek a reflexiók áttekintése kínálkozik: ki, hogyan, milyen nézőpontból értékeli saját illetve a többiek kötődését Szentendréhez. Talán az áttekintés végén körvonalazódik egy olyan kategóriacsoport, amely elősegítheti, megkönnyítheti a Szentendrén zajló történetnek a XX. századi magyar művészeten belüli elhelyezését. Ennek következtében a Bálint Endre és Szentendre kapcsolatát vizsgáló gondolatok csak egy nagyobb tanulmány előkészítő feljegyzései, avagy - nevezhetjük így - olvasónaplója. Bálint Endre több szálon kötődik és köthető Szentendréhez: tanúja az eseményeknek, az ott született művészi módszer továbbgondolója, képi motívumainak egy részét onnan meríti, méltatója és kritikusa művészeinek. "Szentendre tékozló fia maradtam..."; "festészetem szellemi históriája Szentendrén kezdődött, minden stiláris változások ellenére" -emlékezik Bálint 1981-ben.

1 A leltárba vétel helyett ennek a folyamatnak vázlatát villantjuk fel. 1937-től 1940-ig a nyarakat tölti Szentendrén Vajda Lajos környezetében. Vajdával már korábban, 1934 őszén megismerkedett.

2 A két művész kapcsolatát a Vajda által 1935 és 1937 között több lépcsőben készített Barátok с rajz által sugalltak ellenére nem a szellemi egyenrangúság, vagy a teljesen azonos művészi hitvallás motiválta.3 Szellemi mozgékonyságuk mellett sokkal inkább kiszolgáltatottságuk hozza össze őket. Mint Vajda írja: "Bandival is sokat vagyunk együtt, ez érthető, б is egyedül van, és rajtam kívül nincs jóformán senkije."

4 Bálintot hat évvel idősebb barátjának szigorú, etikus magatartása korán elvesztett apjára emlékeztetheti.5 Vajda ekkor már érett művész: tudja, milyen hatásokat milyen célok érde355