Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Ottományi Katalin: Későrómai kerámiagyártás a Dunakanyarban

ilyen jellegű, barbár kerámia nincs. Tokodon csak egy pecsételéssel és beszurkálásokkal díszített kis simított felületű edény hasonlít a quád kerámiára. A keleti gót- hun -alán foedratihoz köthető idegen kerámiához szokták sorolni a bikónikus edényeket és a galléros peremű korsókat. Mindkettő valóban új edényforma, mely a 4. század végén tűnik fel, de igazán gyakori az 5. században lesz. Divatként terjednek el az 5. században az egész közép-Duna vidéken. A bikónikus tál már a kelta kerámiában feltűnik, majd a 3-4.században a Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén gyakori, az 5.században pedig vezető formája a Duna vidéki, idegen uralom alatt élő római, ill. szvéb lakosság kerámiájának. (131.) A leányfalui bikónikus tálak sokkal inkább a kelta előzményekre hasonlítanak. Pilismaróton is találunk két bikónikus tálat, melyek formája a szomszédos germán telepek 3-5. századi edényeire hasonlít, sávokba rendezett besimításuk alapján viszont helyi gyártmányok. A bikónikus edényforma egyébként a pilismaróti műhely fő sajátossága, mely főleg a fazekaknál figyelhető meg. Az 5.századi edényekre jellemző ez a bikónikus testfelépítés. Tokodon nem a bikónikus tál, hanem a galléros peremű korsó a tipikus edényforma. Leányfalun is ez alkotja a korsók felét. Pilismarótra nem jellemző, bár néhány darab előfordul. Ez az ún. Murgai korsó antik eredetű, a Pontus vidékről idekerülő forma, melyet sok nép használt folyamatosan ill. egyidőben s így formája, kivitele sok változáson ment át. Főleg besimított díszítéssel szokásos ld. Leányfalú, morva terület, szarmaták, 5. század eleji magányos hun ill. keleti gót sírok. Tokodon házikerámiából gyártják, bekarcolt hullámvonal díszítéssel. Leányfalun mindkét kivitelben gyakori, sőt mázazzák is. E fent tárgyalt két edényforma alapján foederati kerámiáról még nem beszélhetünk. Mindkettő és a hozzá kapcsolt besimított díszítés is sokkal nagyobb területen terjedt el, mint egyetlen nép szállásterülete. Mind három műhelyünk tehát a 4. század végén, 5. század első felében itt élő katonaság és családtagjaik szükségleteit kielégítő kis helyi fazekasműhelyek sorába tartozott. Használói római, provinciális lakosok lehettek, bár a katonák elbarbárosodása, főleg a szomszéd germánokkal való kapcsolat, már kimutatható (leginkább Leányfalun). A lakosság római eredetét bizonyítja egy Pilismaróton gyártott besimított ABC feliratos edény is. Keresztény voltukat Leányfalun egy bekarcolt kereszt díszítéses korsó, Tokodon pedig bekarcolt ókeresztény jelképek (alfa és omega, hal, palmetta stb.) támasztja alá.26 Ugyanakkor az 5. századi nemzetközi divatra jellemző formák is megtalálhatók műhelyeinkben, főleg Leányfalun és Tokodon, mely divat elterjesztói között keletről jött új népesség is feltűnik, (hunok, keleti gótok, alánok stb.) Jegyzetek 1 Soproni 1985. 55, jegyz.18,21; Soproni 1985.86-93. 2 Soproni 1978.168-Taf.l. 3 Finály G.: Castra ad Herculem. Jelentés az 1906. évi ásatásról. ArchÉrt 27 (1907)52-53-; Bónisl990. 30. 4 A kemencék részletes leírását az ásató, Soproni Sándor publikációiból ismerjük. S. Soproni: Spätrömische Töpferöfen am pannonischen Limes. RCRF X. (1968)28-35.;.Soproni 1978.41, Taf. 26-28. 5 É.Bónis-D.Gabler: Pannónia régészeti kézikönyve, Fazekasság. Budapest 1990.166-167; A. Mócsy: Pannónia. PWRE 1982,667; J.Henning: Zur Frage der technologischen Tradition der spätkaiserzeitlichen Töpferwerkstätten im Karpatenraum. EAZ 19 (1978)445-460, Abb.2. 32