Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Jenei Tóth Annamária: Fejedelemválasztás a kolozsvári számadáskönyvek tükrében
Jeney-Tóth Annamária Fejedelem választás a kolozsvári számadáskönyvek 1 tükrében Az 1550-től fennmaradt kolozsvári számadáskönyvek,3 komplexen tárják a kutatók elé a közép- és koraújkori városi gazdálkodás részleteit. Az 1556. márciusi Szászsebesen tartott országgyűlés articulusa szerint az erdélyi fejedelemség hivatalos nyelve a magyar, így a városi könyveket is ezen a nyelven vezetik. A városi tisztségviselők által vezetett számadáskönyvek jó néhány fejezetből állnak: "két útcsináló regestoma, város jószágáról való számadás, város diversája, ispotályokról való számadás, egyházfiak számadása, directorok számadása, harmincad bevételekről, város porairól való számadó regestum, malombírók számadása". A fejezetek részletességük miatt nemcsak a helytörténettel foglalkozó kutatók számára biztosítanak óriási lehetőségeket, hanem jelentőséggel bírhat a művészettörténettel 4 , gazdaságtörténettel foglalkozók számára is. Akiket a város látott el élelemmel, vagy akiknek a fejedelem parancsára szállított, mindazok bejegyzésre kerültek a számadáskönyvbe. Ezek között külföldi mesteremberek (kőfaragók, bányászok, pénzverők), tudósok egyaránt megtalálhatóak. 5 Témánk szempontjából kiemelkedő a számadáskönyvek egyik része: a sáfárpolgári számadások. Ennek egy fejezete a fejedelem diversája vagyis a fejedelem különböző kiadásait foglalja magába, éves illetve hónapos lebontásban. A város saját érdeke volt a pontos - akár 1 dénáros kimutatás, ezért szinte "fillérre" menően részletes, hiszen a város taxájába ez a összeg is beleszámított. Emiatt a város saját érdeke volt a pontos - akár 1 dénáros - kimutatás. Báthori Gábor fejedelemmel már l6l 1 óta nem volt jó kapcsolata a városvezetésnek. 1611ben császári csapatok törtek Erdélybe és júliusban megostromolták a várost, amely néhány napi ostrom után megadta magát. Később kiderült, hogy a brassói csata vesztés ellenére mégsem veszítette el trónját a fejedelem - a Habsburgok illetve a velük szövetséges Radu Serbannal szemben csatát vesztett a brassói papírmalomnál l6l 1. július 9-én -, kegyelmet kellett Kolozsvárnak saját fejedelmétől kérnie. Ennek 12.000 forint volt az ára.6 Báthori és a város viszonya a későbbiekben sem javult, ennek ellenére a főbíró, Gellyén Imre jelentős szerepet kapott 1612-ben Bécsbe küldött követségben.7 Most vegyük nagyító alá az 1613. év október hónapjának bejegyzéseit, amely sorsfordító eseményekről tudósít a maga "közvetlen egyszerűségében és anyagisságában"». Ebben a hónapban Csanádi János magyar renden való sáfárpolgár vezeti a számadáskönyveket. Az egyik fejezetcímben így jellemzi ezt a hónapot: " Az haborusagh, es nagy zűrzavar keozót kwlemb kwlemb rendbeliekk' való gazdálkodás". Ahogy a kortársi visszaemlékezésekből is kitűnik igencsak zűrzavaros időszak volt ez, Segesvári Bálint9 is beszámol róla történeti feljegyzéseiben: Október másodikán a Hója erdő környékére menekült táborával együtt Báthori Gábor, nyomában a tatárok. A számadáskönyvek tanúsága szerint a város vezetése tanult az l6l l-es eseményekből és nem engedte be a városba a fejedelmet, inkább a táborba küldött ki a serege és a maga számára ennivalót 10 . Másnap azonban már tovább menekült Várad felé Báthori Gábor. Azonban szolgái, pat266
