Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Reznák Erzsébet: Kossuth Ferenc választójoga és a ceglédiek

suth Ferenc olasz állampolgár. Hogyan jutott egy kisvárosi kishivatalnok egy ilyen irat birtokába? - szólt a kérdés Cegléden, sőt a képviselőházban is, ahol Holló Lajos az ügyben interpellációt intézett a belügyminiszterhez.3 A képviselő röviden így foglalta össze a lényeget: "Amikor a belügyminisztériumban talán már előzetes információkra észrevették, hogy Kossuth Ferenc a választói névjegyzékbe valósággal be van véve: /1894./ szeptember 15-én Pest megye főispánjától egy egészen bizalmas jellegű leirat ment az egyetlen kinevezett közigazgatási közeghez: a rendőrkapitányhoz, akinek hatáskörébe abszolúte nem tartozik a központi választmány ügyeinek felülvizsgálata s ez kerülő úton, behatolva a levéltár helyiségeibe, az illetékes hivatalnokok mellőzésével, az aktákat magához vette és azok közül néhányat lemásoltatott és jelentést tett közvetlenül a belügyminiszternek az ügynek állásáról. Erre a belügyminiszter egy bírósági hivatalnokot, a rendőrkapitány közvetítése és pénzek nyújtása mellett a belügyminisztériumba rendelt. Itt neki a belügyminiszter által beszerzett követségi iratokat renedlkezésére bocsátotta, mire a felbérelt hivatalnok a felszerelt fellebbezéssel leutazott és Cegléd város központi választmányánál - nem a saját elhatározásából, nem gropia muto - a fellebbezést benyújtotta.''^ A belügyminisztérium szerencsétlen ötlete nyilván arra szolgált (volna), hogy az államhatalom képviselői (a törvényesség látszatára szigorúan ügyelve) megakadályozzák Kossuth Ferenc parlamentbe kerülését. A magyarázat a kínos helyzetbe került rendőrkapitánytól származik, aki fölöttesei szavait így idézte föl: „Az egész ország nyugalma függ attól, hogy Kossuth Ferenc ne legyen a választók lajstromában Mert ha Kossuth Ferenc politikai szerephez jut, fölfordul az egész ország. '"> Negyvenhat év telt el a forradalom és szabadságharc óta; úgy látszik, a Kossuth név még mindig fenyegetően hangzott a hatalom számára! Csak az utókor csodálkozhat kissé az illetékesek eljárásán, hiszen a korszakot a "boldog békeidők" jelzővel szoktuk illetni. Úgy látszik, a gyanakvás, a bizalmatlanság, a korlátoltság, a gátlástalanság ugyanilyen karakterisztikus vonása volt ezeknek az éveknek. Az ügy Cegléden sem múlt el nyomtalanul. Az önállóságára kényesen ügyelő városi önkormányzat nem tért könnyen napirendre a történtek fölött. Az 1894. október 11-i közgyűlés úgy döntött, hogy Aranyi rendőrkapitány ellen fegyelmi eljárást indít.

6 "Hová jutunk, ha a rendőrkapitány politikai ágens lesz, mondja bárki, mi lesz a rendészet vezetéséből? Mondja meg bárki, milyen bizalommal lesz a közönség az iránt a rendőrkapitány iránt, akiben mint bíróban, a főispán politikai ágensét látja? Vagy lehet-e annak pártatlanságában bízni, aki a bírói székben a főispán érdekeit képviseli?" - fakadt ki a Czegléd újságírója, aki még egy fontos körülményre hívta föl a figyelmet. "A hivatal érdeke, a közügy, a város békéje azt kívánja, hogy a rendőrkapitány hivatalos eljárásában független legyen, s ha most városunk lakossága izgatott, a békétlenség üszkét a tisztelt főispán úr dobta be s mi csak önmagunkat védjük, ami nemcsak jogunk, de kötelességünk is."7 A "tisztelt főispán" - amint azt előre sejteni lehetett - a képviselő-testület fenti határozatát megsemmisítette. Ezt már jogosan megtehette, hiszen ezúttal mint a vármegye közigazgatási bizottsága elnöke járt el.

8 Az már a korabeli hivatali viszonyokat minősíti, hogy annak kellett döntenie, aki az ügyben maga is érintett, sőt vétkes volt. Még egy fejezet tartozik a történethez. A keményen támadott rendőrkapitány ugyanis újabb 260