Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Asztalos István: A falu és népe a XVIII. században

Asztalos István A falu és népe a XVII. században Az alábbi tanulmány a most készülő Túra falutörténet része. A monográfia megjelenése 2000-ben várható. Túra XVII. századi történetének ismertetésénél nehezebb a történész helyzete, mint a XVI. század történéseinek bemutatásánál, mert kevesebb hiteles dokumentum áll a rendelkezésére. Ami fellelhető, az túlnyomórészt a magyar birtokosokra, birtokvitáira vonatkoznak, ezeket más helyen közzétettük. Az ország története változatosan alakult ebben az évszázadban, amely általánosan jellemzi a hódoltság, ezen belül Túra falu életét is. Az alapvető változás még a XVI. század végén kezdődött, amikor is 1593-ban megindult a hosszú, más néven tizenötéves háború, amely rengeteg szenvedést hozott az ország népére, különösen azokon a területeken, ahol a hadak vonulása, az öldöklés, a pusztítás lakatlan pusztasággá változtatta a még XVI. század második felében is lakott, sőt kis túlzással mondhatóan, e "békés" évtizedek alatt ismét virágzásnak indult falvakat, országrészeket. Ide tartozott Túra falu is. A szomszédos hatvani vár a tizenötéves háború idejében kulcsfontosságú szerepet játszott mindkét hadviselő fél végvári rendszerében, és súlyos harcok eredményeként többször cserélt gazdát. Török reguláris és különböző szabadcsapatok (tatárok) száguldoztak a várkörnyéki részeken zsákmányra éhesen, mindent felprédálva, ám ugyanezt tették a "felszabadító" magyar végvári legények, a német és vallon zsoldosok is. Ekkor vált először pusztasággá Galga mente és ekkor lett lakatlan, elhagyott desertum Túra is. A hosszú háború kezdeti időszakának jeles eseménye volt a Túra mellett 1594. április 21-én lezajlott csata. A magyar király seregei Hatvan várát és városát ostromolták, amelynek felmentésére Mehmed beglerbég és Hasszán budai pasa tekintélyes haderővel érkezett Túra falu határába, ahol megütköztek az előttük felsorakozott magyar haderővel. A Sárospataki magyar krónikában ezt találjuk: "...a budai pasa 40000 törökkel jőve Hatvan segítségére, kiket az úristen Túránál kevés keresztyének által csudálatosan megszégyeníte és megverete, a törökök tarackinak kilövése alatt az egész magyar gyalogság mind a földre leborult, és semmi kárt nem tettek a tarackok benne, azután mind talpra állván, úgy kezdetiének harcolni és lőni; nyertek a törököktül 27 zászlókat, 800 török fejet hoztanak csak Kassára, azonkívül Egerbe és minden várakba vittenek."i Ennél sokkal szemléletesebben és részletesebben írta le az ütközetet az egyik résztvevő, Telegdi Pál, feleségéhez Várday Katához, 1594. május 5-én keltezett levelében:

2 "Másnap, úgy mint vasárnap mintegy hét vagy nyolc órakor tájban reggel elindulának azon az úton vissza, az kin jöttek vala. Mi sok zsibongás után, addig untaták (!) az király kípit,3 hogy felülénk, utánnok menínk, jóllehet elíg nehezen vehetek rejá (!), ú maga egyik ríszivel az hadnak az táborban maradván. Az Zagyván által kelínk, ki noha mily vala, de avval sem gondolánk. Egy Túra nevű falunál jól egy (?) közelétöttük vala úket, de miérthogy sok sáron, vizén, hídon és gáton kelleték nekünk is által kelnünk, míg által kelénk, űk is annyit haladának, hogy az sík mezőben alig láttuk 251