Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Novák László: Pestmegye területi változásai XIX–XX. században

Géza király a budai egyháznak adományozta többek között Pest kikötőjének vámját, a megyeri révtől a Nagy-szigetig terjedő halászati joggal együtt. Pest átkelőhely volt a Dunán. A folyó jobb partján, a Dunántúlon, a Gellért-hegy lábánál kötött ki a rév, s innen nyerte az a hely az Újpest nevet. A "Pest" név szláv eredetű, feltehetően bolgár. Jelentése "kemence", "barlang", ami összefüggésbe hozható a mészégető kemencével, valamint a barlanggal. Pesttel átellenben, "Újpest" egyértelműen a Gellért-hegy barlangjaira vonatkozhatott, úgyszintén a budai részeket is jelölte, amelyek a bal parti településhez tartoztak. A túlparti hegyes vidék jelentősége a tatárdúlás után növekedett meg. IV. Béla király várat építtetett Újpest-hegyen a XIII. század végén, azon túl pedig másik erődített helyet, Óbudát hozta létre. Itt székelt többek között az óbudai káptalan, a Clarissa és a pálos rend. Buda vára, a királyi város, a királyi hatalom egyik központjává fejlődött, fénykorát Mátyás király uralkodása idején élte. A XVI-XVII. században a török pasa székhelye, a XVIII. századtól pedig a Habsburg államhatalom egyik központja. (Buda várában székelt a Helytartótanács.) Pest viszonylag természetes, védett területen alakult ki. Északon a Duna egyik ága, Káposztásmegyernél vette útját délnek, és Soroksárnál ágazott vissza a főágba, s így valóságos nagy szigetet alkotott. Pest, mint kereskedelmi központ vált elsődlegesen fontos helységgé. Zsigmond király kiváltságokkal ruházta fel. Évente négy alkalommal tarthattak vásárt Pesten, s ezeken a napokon - tekintve, hogy jelentős számú népesség fordult meg ott - tartották a megyei gyűléseket is. Az árumegállítás, vásártartás joga teremtette meg a szabad királyi városi állapot feltételeit, jóllehet Pest még nem volt kerített hely. Mátyás király uralkodása idején, 147l-ben épült fel a városfal, valamint a városkapuk (váci, hatvani, stb.), melyek védelmi szerepét is növelték az ott megtelepült kiváltságot élvező, többségében kézmúiparosok és kereskedők által lakott városnak. Pest ebben a korban inkább országközpont, mint vármegye központ funkciót töltött be. A budai vár a király egyik uralkodói székhelye volt. Országgyűlést a Pest melletti síkságon, Rákos mezején tartottak. A vármegye képviselői rendszeresen Üllőn gyülekeztek össze, egy-egy nemesi udvarház fogadta be a köz ügyein fáradozókat.5 Buda török kézre kerülése, 1541 után Pest megye egésze török uralom alá került, a török birodalom egyik fontos központja Pest és Buda lett. A budai pasalik egyik közigazgatási egysége volt a budai szandzsák, s többek között hozzá tartozott a pesti nahije, bírósági körzet is. Pest vármegye közigazgatási és vallási vezetése Nógrádba menekült a törökök elől (Fülek, Szécsény), viszont a hódoltság vármegyei népének továbbra is - kényszerűségből - Budára kellett járnia. Ide vitték évente két alkalommal az adót, ajándékot, szállították a szénát, fát, a salétromot. A Budán székelő zsidó kereskedők nyújtottak hitelt a rászorult magyaroknak (pl. Nagykőrös magisztrátusának rendszeresen hitelezett egy "Oroszlán" nevű zsidó kereskedő). A pesti, budai vásárokon lehetőség adódott finom keleti kelmék, ékszerek megvásárlására, beszerzésére. Pest városa fallal, tornyokkal erődített helység volt, a törökök minareteket és dzsámikat építettek fel. Központi tere a Búza piac volt, s polgárai a Bécs, Szenpéter, Hatvan, Zsidó, Cegléd, Szentmiklós, Cirkulusz és Szél utcákban épült házakban laktak.6 Mint ahogyan a Duna-Tisza köze más területei, így a Pest közelségében fekvő falvak népessége is menekülésre kényszerült a XVI. század végi háborúság idején. Az egykor virágzó falvak pusztává váltak. Amelyik épségben maradt, az a Buda visszavételekor, 1686 táján néptelenedett el (Cinkota, Rákoskerkesztúr, Soroksár). Csupán néhány helység lakossága maradt meg (Rákos228