Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Fegyó János: A nemzetőrség szervezése 1848 tavaszán
Ekkor már lft 40 krajcárért kínálták, de nem tudjuk, hogy sikerült-e valaha is eladni. Került az egész 72 váltó forintba. Közben megszületett és kihirdetésre került a nemzetőrségről szóló törvény is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a törvény óhajának megfelelően a vagyonosabb osztály tagjainak szánták a nemzetőrséget. A törvény kimondta, hogy vidéken azok tartoznak nemzetőri szolgálatot tenni, akik "fél telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizáró tulajdonul bírnak, vagy ha ily birtokot nem bírnak is, de 100 pengő forint évenkénti tiszta jövedelmök van." Tény és való, hogy a nemzetőrség a vagyonosabbak kiváltsága lett, azaz a zsellérség kiszorult a rendőri karhatalomból; bár a vagyonosok egy része, a felnőtt férfi családtagok, akik saját tulajdonnal nem bírtak - mentesültek a szolgálat alól. A törvény beleszólt Ráckeve több évtizedes belbiztonsági gyakorlatába is, és mindjárt káoszt teremtett. Május 3-án a népgyűlés kénytelen volt a törvény mellett haladva, maga szabályozni az éjszakai őrjáratot. "Szóba hozatván, hogy ennek utána az éjjeli őrködés a nemzet őrség által teljesíttessék(.) miután az 50 évesnél idősb egyén nemzeti őr katonává lenni törvény értelmében nem köteles, s ily módon ezek, és így a legtehetősb gazdák az éjji őrködés közterhe alól fel lennének mentve, az újj törvény eszméje pedig éppen az, hogy minden teher közösen és egyenlően viseltessék: erre nézve az eddigi bottal vagy lándsávali éjji őrködés változtatás nélkül hagyatván, azt pontosan és rendesen tellyesíteni házsor szerint minden lakos személyválogatás nélkül köteles légyen." 1 « Nem véletlen, hogy nem a tanács, hanem a népgyűlés hozta a döntést. Ugyanis a tanácsnokok, a kereskedők, a tehetős gazdák, az értelmiségiek és kézműves mesterek eddig sem személyesen teljesítették az éjszakai őrjáratot, hanem a nincstelenek közül fogadtak egyént maguk helyett. A törvény szellemében április 21-én Batthyány miniszterelnök levélben fordult valamennyi törvényhatósághoz a nemzetőri összeírások haladéktalan megkezdésére utasítva azokat^. Május elején érkezett meg az utasítás a 20 és 50 év közötti, szolgálatra alkalmas és a vagyoni cenzust is megütő férfilakosság kötelező összeírására. A tanács bizottságot állított fel az összeírás elvégzésére, döntően azokból, akik korábban április elején egyszer már e feladattal megbirkóztak, s akik a nemzetőrség ügyét támogatták. Bár az írott anyagból ez nem derül ki, minden bizonnyal meghatározó szerepe volt az összeírandók körének értelmezésében Oláh József jegyzőnek, aki a legtöbb kérdésben baloldali liberális nézeteket vallott. Csak így történhetett meg, hogy a törvény betű szerinti értelmezésén túl a bizottság a 48-as törvények szelleméből, a közteherviselés elvéből indult ki. A május 11-én elkészült ráckevei összeírásban szinte mindenki szerepelt. Összeírták az uradalmi alkalmazottakat, holott "gazdái hatalom" alatt álltak ugyan úgy, mint a "cselédek". Összeírtak 17 testi hibást, még vakot is!, és összeírták a vagyontalan zsellérség jelentős részét, de még a muzsikus cigányokat is. Az összeírás 636 nemzetőrnek szánt személy nevét tartalmazta. Egy októberi közgyűlési határozatból tudjuk, hogy a felterjesztett névsort a megye visszadobta helyesbítésrezo, és a nemzetőri eskütételen már csak felét, "300-nál több" személyt avattak. Egy rövid kitérő erejéig, hogy az események fonalát továbbgombolyíthassuk, utalnunk kell az ország helyzetének egy-két gondjára. Május közepére nyilvánvalóvá vált a forradalomnak reformokba torkollása. A törvényhozás elzárkózott minden további engedménytől, pedig az áprilisi törvénycsomag számos kérdést nem 217
