Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Farkas Rozália: Egy választás visszhangja 1865–66

hogy a választás napján nem hagyják cserben. A Hon 1865. november 18-И számában Szentendrén október 24-én keltezett levélben az Ácspártiak fejtik ki véleményüket, illetve mondják el az eseményeket. Szerintük a történtek legfőbb oka az, hogy a kormányzat nem állította helyre a megyék önkormányzatát, így a választások a megyék tényleges ellenőrzése nélkül zajlanak. A cikkírók szerint, ellentétben azzal az utasítással, mely megtiltotta a hivatalnokoknak, hogy beleavatkozzanak a választási előcsatározásokba, a szentendrei városi tanács több tagja részt vesz benne. Nekik tulajdonítják azokat a híreszteléseket, melyek szerint, aki Ács Károlyra szavaz "...annak felmondatik az árvatárból kölcsön vett pénz, - ha pedig tartozásban van, szintén jaj neki, mert az exekutio5 szigorúan fog ellene alkalmaztatni". Szerintük a fenyegetések előzménye: Kállay Béni, akit a város lakói azelőtt csak hírből ismertek, néhány hónappal korábban a városi szerb iskolák javára 300 forintos alapítványt tett. A helybéliek nem feltételeztek hátsó szándékot, köszönettel elfogadták a támogatást. Még akkor sem gyanakodtak, amikor a vizsgákra néhány pesti egyén társaságában megjelent és szorgalmi ösztöndíjul a tanulóknak 3 forintot adott. Az viszont már gondolkodóba ejtette őket, hogy ugyanakkor Kállay olyan mulatságot rendezett, amely 130 forintjába került. Ekkor már feltették a kérdést: "Sta tyu ovaj csövek? (mit akar ez az ember?)". Gyanújuk annál is inkább felébredt, mert abban az időben már "rebesgették" az országgyűlés összehívását. Kállay ugyan többször kijelentette, hogy nincs szándékában a választáson indulni, mégis megtette. Cikkírók azzal is vádolják, hogy többeknek értékes ajándékokat adott, például N. városi kapitánynak egy zongorát vásárolt. Természetesen nem tudják bizonyítani, hogy ez megvesztegetés volt, maguk is elismerik, lehetett ez egyszerű baráti gesztus. Ami igazán Kállay ellen szól az egy neki tulajdonított szerb nyelvű írás, amelyben az ellenjelöltet, Ács Károlyt igyekszik lejáratni, ilyen kitételekkel: "Ko je bogát, onaj je i szlobodan" (aki gazdag, csak az szabad), "stimoraku csoveku i jezik je vezsan" (a szegény embernek a nyelve is le van kötve). Cikkírók és a választópolgárok többsége is Ács Károlyt úgy ismerik, mint aki nem gazdag, de nem is "proletár", ahogy az ellentábor állítja és mindenki szabad, független véleményű embernek tartja. Szemére vetik a Kállay-pártiaknak, hogy "telekvásárlással" megrontják a népet. Különböző, de igen jelentős összegekről (2000 -10000 forint) kering szóbeszéd, melyet a Kállay tábor megvesztegetésre költ, eteti-itatja a polgárokat, sőt "Hogy K.B. a néppel jobban megismertesse magát, egy-egy forintjával fizetett emberek vállain a piaczot és utczákat körüljárta". Ács Károly ezzel szemben szerény viselkedésével, visszafogott beszédével elnyerte az emberek tetszését. A válasz természetesen nem maradt el. A Pomázon november 20-án keltezett cikk6 visszautasítja a rágalmakat. Szerintük a szentendrei választókerület mindig is soknemzetiségű lakosságból állt, ennek ellenére még 1848/49-ben is béke és nyugalom volt, nemcsak a nemzetiségek, de a nép és a birtokos osztály is jól megfért egymás mellett. Az ellentétek magvát az 1861-és tisztújításkor hintették el, amikor is Piperkovics Pétert erőszakkal főbíróvá választották. Bár a járás zömejordán Istvánt akarta főbírónak, "a tisztújítás mégis úgy intéztetett, miszerint a közbizodalom daczára százados szokás és alkotmányos törvényeink ellenére, - ami eddig soha sem történt, - járásunkat két főbíróságra osztották". Ezzel kezdődött a pártoskodás. 208