Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Forró Katalin: A váci szabólegények artikulusa 1780-ból

minősült (14. articulus), vagy ha a templomba ment (11 .articulus). A süveget - amely szintén hozzátartozott a viselethez - a tisztelet jeleként meg kellett emelni, ha "akar minemű" emberrel is szembetalálkozott (12.articulus). Azt is megszabták, hogy bejáráskor a süveg mellé nem tűzhettek bokrétát (14. articulus). A szabó legény ingének kötője nem lóghatott ki, úgyszintén a nadrágja szíja sem, mert aki ilyen rendetlenül viselte magát, pénzbüntetésre számíthatott. Az öltözék része volt a keszkenő is, amelyet a zsebben hordtak, s büntették, ha abból kilógott (15.articulus). Ugyancsak büntették azt is, ha valaki a városban az utcán merészelt enni (13.articulus). Kocsmába járni, nyilvános helyen káromkodni, verekedni, mást "megböcsteleníteni" tilos volt. Az öltözködésre vonatkozó szabályok csak a legények céhlevelében találhatóak meg. A kocsmázásról, a káromkodásról a magyar szabók céhlevelének 16. articulusa is rendelkezik. A szabályok szigorúsága nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a céhről a külvilágnak szánt megfelelő képet - mai szóhasználattal élve "imázst" - ne rombolhassa le egy-egy magát rendetlenül viselő szabó legény. A közéletet szabályozó ariculusokat több alcsoportra lehet osztani: a munkavégzéssel, a szervezeti élettel, a vallással, vallásgyakorlással kapcsolatos valamint szociális jellegű szabályokra. A vándorló szabó legénynek a városba érve mindenekelőtt az atyamestert kellett megkeresnie, aki segített neki szállást és műhelyt találni. Szabad műhelyválasztás nem létezett, aki önállóan, az atyamester megkerülésével helyezkedett volna el, igen súlyos - 50 pénz - pénzbüntetésre ítéltetett (1. articulus). Ezzel az intézkedéssel igyekeztek biztosítani az egyenletes munkaerő-ellátást az egyes mesterek és műhelyek számára. A legények munkába állásával kapcsolatos szabályozás szintén megtalálható a céh kiváltságlevelében is. Az inas felszabadulásakor befizette a "társpoharat"- amely a magyar szabóknál 85 pénzbe került - s ezután kerülhetett a legények közé. A munkabér a félhetibéres legénynek - fél esztendeig lehetett félhetibéres az, akinek fölszabadulása "elégtelen volna"-12 pénz, az egész hetibéresé 25 pénz volt. A legények a Szent Mihálytól Szent Györgyig tartó időszakban, azaz szeptember 29-től április 24-ig reggel 4 órakor keltek és este 9 órakor feküdtek le. A munkaidő így meglehetősen hosszúra nyúlt, de ez volt az általános gyakorlat (3.articulus). Tilos volt a legénynek a "maga kezére", vagyis kontárnál dolgozni. Ha ez kitudódott igen szigorúan megbüntették. Az un. kontárpénz mértéke egy társpohárnyi, azaz 85 pénz volt (5.articulus). A tolvajláson kapott legényt a 7V. kis Czéh Igasságával" büntették meg, és a városból is kitiltották (20.articulus). A szervezeti életet is szabályozták. Bejárások minden negyedik vasárnapra estek. Ilyenkor a legényeknek meg kellett jelenniük az atyamester házában és az un. "föli tételt" befizetni a kis céh ládájába. Ennek értéke egész heti béres legény esetében 5 pénz, fél hetibéres legény esetében 2 pénz volt. A "máshonnan jött" legényeknek egyéb kötelezettségei is voltak: a templomra és az atyamesternek l-l garast, a kis céhnek 2 pénzt kellett fizetnie (2.articulus). A föltétel pénzt, ha már befizették, nem lehetett semmilyen jogcímen visszakövetelni (l6.articulus). A panaszokat nyitott céhláda előtt hallgatták meg. A láda bezárása utáni panaszkodót megbüntették, úgyszintén azt is, aki a "mellette valónak kezet nem fog vagy a N. kis czéhet meg nem követi" (^.articulus). A kötelességek elmulasztása, vagy a rendetlen viselkedés miatt kirótt büntetéseket is ekkor fizették be a céhládába. Az engedelmesség alapvető követelmény volt. Aki a dékánoknak vagy a kis céhnek nem engedelmeskedett, nem fogadta el a neki kirótt büntetést, esetleg otthagyta a bejárást, még szigorúbb büntetésben részesült. A büntetés mértékét ebben az esetben nem rögzítették (7.articulus). Két pontban szabályozták a kis dékánok feladatait. A pontok tanúsága szerint a 193