Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Soós Sándor: Az Assisi Szent Ferenc bazilikai ikonográfiai programja

Soós Sándor Az Assisi Szent Ferenc Bazilika ikonográfiái programja A koldulórendi építészet A 13- században megszülető koldulórendek a Krisztus-követés helyes irányának megmutatásával, a szegénység útját járva, a néppel való kapcsolattartással a középkor változás urán kiáltó társadalmának és egyházának igényeit is kielégítették. A legrégibb koldulórendek - a ferencesek és domonkosok - ugyanis az egyéni megszentelődésen túl az egyházhoz való hűség példáját is adták a korban burjánzó eretnekségekkel szemben, s széles néprétegeket vezettek vissza életpéldájukkal és hatásos prédikációikkal az egyházba. Ezért is érthető, hogy a pápaság az új rendek elterjedését hathatós eszközökkel támogatta. A koldulórendeket kivonta az egyházmegyei ellenőrzés alól, utasításait közvetlenül adta meg a rendi káptalanoknak, s engedélyt adott a rendtagoknak, hogy bárhol, bármilyen templomban prédikálhassanak. A nép nyelvén a tömegekhez szóló szerzetesek csakhamar az egyszerű nép bizalmába férkőztek, s ha egy-egy helyen a helybeli egyházi hatóságok - befolyásukat féltve - akadályt gördítettek prédikációs tevékenységük elé, a városi polgárság saját maga építetett számukra kolostorokat, templomokat.

1 Idővel a célkitűzéseknek megfelelően sajátos koldulórendi építészet alakult ki. Mivel a rendek fő feladata a prédikáció, a hit élőszóbeli terjesztése volt, templomtereiket nagy tömeg befogadására alakították ki, a különféle szerzetesi előírások pedig a szentély új formai kialakítását igényelték. Erre az új rendeltetésű templomtérre mintát a ciszterciták által gótikussá alakított délfrancia - katalán templomtípus adott, amely az egységes tömegmegjelenés, térélmény és a részletek mértanias formálása irányában nyitott új távlatokat, s melynek egyhajós, fa fedélszerkezettel fedett változatát (Angers) Itáliában igen kedvelték.2 Általánosan elmondható, hogy a koldulórendek templomaikat nemzeti és regionális különbségek mellőzésével, elsősorban hasznossági jelleggel építették, s egyszerűségre törekedtek szerkezetben, formában, díszítésben egyaránt. Az egyszerűség jegyében alakították a templombelsőt is: a nagy falfelületeket - főként Itáliában - falképekkel borították, s az ábrázolások ikonográfiái programjaiban a Krisztus életét bemutató sorozatok mellett nagy szerepet kapott a rendalapító életének a bemutatása.3 Mindkét koldulórend építészetében az igénytelenségből a nagyvonalúságig sőt monumentalitásig vezető változások rajzolódnak ki. Míg a dominikánusok regulái már 1220-ban "alacsony vagy középszerű" épületeket követelnek, az 1265-ös káptalanon elrendelik, hogy Szent Domonkos bolognai sírjának "díszes építményére" adakozzék a rend.4 Szent Ferenc legendái arról tudósítanak, hogy a rendalapító testvéreivel omladozó templomokat állított helyre, ám a templomok építésének és helyreállításának kérdésével csak a rend 1260-as narbonne-i káptalanja foglalkozott, s fogalmazta meg - a rend anyatemplomának, az assisi Szent Ferenc templomnak a fölépítése után! - az építészeti kánont, amely természetesen a mindennapi, használati templomtípusok építésére és nem a különleges rendeltetésű épületekre érvényes. 182