Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Ikvainé Sándor Ildikó: A pilisszántói festett bútorok formai jellemzői

Az előzőektől eltérő a 82.164.8.-as leltári számú szentkép barna keretének díszítése. A profilírozott keret vízszintes szélén többsoros fekete, hullámvonalas minta látható, olyan, mint amilyen az 1888-as évszámú téka előlapján is van, ami azonban okkersárga alapon piros színnel készült. A keret függőleges mélyedéseiben is végigvonult egy nagy hullámvonal, de ez csak egy darabon látszik, mert a keret befeketedett, a felületi festés rücskösre összezsugorodott. Még egy különbség észlelhető e kép és a többi díszítése között. Ennek -a Mária mennybemenetelét ábrázoló- rézkarcmásolatnak nem az üvegére, hanem a kép fehéren maradt szélére festették rá kezdetleges vízfestéssel a piros rózsákat, sárga tulipánokat. Az első pillanatra azonosnak tűnő virágozást, ha jobban megfigyeljük, mindegyiken találunk a többitől valamilyen eltérő vonást a színezésben, a festési módban. Látható tehát, hogy a pilisszántói festőasztalosok igyekeztek minden kezükből kikerült darabnak a hasonlóság mellett egyéni jelleget is adni a megrendelők megelégedésére. Kelengyés láda (truhla) 1898. Ltsz.: 87.100.1. A parasztház egyik legfontosabb bútora volt a menyasszonyi láda. Ebbe gyűjtötték a férjhezmenő lány kelengyéjét, (stafírungját), s nagy pompával vitték a vólegényes házba. Helye korábban a kivetett ágy mellet volt. A sublót megjelenésével Pilisszántón átkerült a szoba túlsó részére, a sarokpad ajtó felöli oldalára. A láda elejére gyakran ráfestették az esküvő évét. Pilisszántón a láda tetejét nem virágozták, hanem csak sima fehér, házilag szövött abrosszal takarták le.29 Tetejét felemelve, belsejében, bal oldalon kis fedeles rekesz található. Méretei: hossza: 102 cm, szélessége: 58 cm, magassága: 60 cm, lábazat magasság: 14 cm. Készítője Bogár Mihály volt. Kobald kék alapszínével a pilisszántói második periódusba tartozik. A kelengyés ládának csak a homloklapja virágozott. Vésést nem alkalmaztak rajta. A homloklap két nagy mezőre oszlik, az élére állított négyszögletes kulcspajzs két oldalán. A két mezőt címerpajzshoz hasonló, két szembeforduló írott nagy I betűhöz hasonló sárga vonaldísz alkotja, melyen piros pöttyök sorakoznak. A mezők szinte teljes felületét kitölti a legyező alakú 7 ágú virágbokor, melyet a megszokott szemrózsából, vadrózsából, tulipánból és az ötszirmú kis virágból állított össze a festője. A két pajzsmező között és a láda két szélén ugyanezek a virágok függőleges elrendezésben töltik ki a teret. A középső virágtő két oldalán helyezkedik el az évszám. A láda alsó, profilozott díszlécén apró kis virágok sorakoznak. A ládát hullámosra fűrészelt lábazatra emelték. Az egyszínű kékre festett lábakat alkotó ív a láda közepe felé fokozatosan keskenyedik. A láda mezőit képező rokokós keretvonalú pajzsmotívum egy évszázaddal visszafelé mutat. Komáromi jellegű ládákon, padokon ágyvégeken, tékákon a 18. század végétől kezdve a 19- század folyamán országszerte feltűnik ez a forma. K. Csilléry Klára kimutatta, hogy a komáromi asztalosok terjesztették el.30 Korai formájában ezt a rokokó-stílusú keretvonalat a ládába bevésték, s közepébe is vésett, festett motívum került. A vésés később fokozatosan elmaradni Az egyik korai, vésett, festett láda 1793-ból éppen Pest megyéből, Ceglédről ismeretes. Nagy Varga Vera mutatta be átfestett, és eredeti, restaurált állapotában.32 Fejér megyében Pákozdról került elő.33 Ilyen komáromi ládákat közöl K. Csilléry Klára34 és Hofer Tamás-Fél Edit a Néprajzi Múzeum gyűjteményéból.35 Előfordul Hódmezóvásárhelyen,36 valamint Szeremlén,37 s egy váci 169