Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Laczus Gézáné: Letkési lakodalom

Laczus Gézáné Letkési lakodalom Gyűjtőutaink során több községben sok emberrel találkozunk, tárgyvásárláskor elbeszélgetünk, így került szóba Szálai Istvánné letkési lakossal az б esküvője, hogy az milyen más, ünnepélyes és szép volt, egész életre emlékezetes marad, nem úgy, mint a mai kultúrházas esküvők. Szálai Istvánné Kovács Margit esküvője 1946 november 5-én volt, 18 éves korában Letkésen. Az udvarlás folytatása volt az esküvő, amit gondos előkészítéssel, alapos körültekintéssel, véletlenül se maradjon ki egy rokon se, végeztek el. Keresztszülők, násznagyok, koszorúslányok, vőfélyek számbavétele, meghívása (hívogatása). A hívogatás a vőfélyek feladata volt. Az esküvő előtti napokban sürögnek, forognak a konyhasók, a baromfi udvarban, ólakban folyik az öldöklés. Sertést, birkát vágnak, csirkét, kacsát, libát tisztítanak, sütnek, főznek. A lakodalom előtti nap estéjén a menyasszony házánál várta est van. Itt van a vőlegény, a koszorúslányok, a vőfélyek és rozmaringot aranyoznak be. Közös vacsora van, amely éjfélig is eltart. Másnap a kitűzött órára összejönnek a vendégek a menyasszonyos és a vólegényes házhoz egyaránt. Öltöztetik a menyasszonyt hófehér selyem ruhába, mirtuszkoszorú a fején tüllfátyollal, amely a szoknya hosszáig ér és a fejtetőn fodrokba ráncolt. Cipője fekete. Amikor a menyasszony felöltözött, a vőfélyek verset mondanak. Búcsúztatás esküvőre Magasztalom Istennek szentséges nevét, Hogy meghagyta élni e napnak reggelét. Leányságomnak legutolsó napját, Dicsérem és áldom Isten akaratát. Bánatos szívemet nagy fájdalom fogja, Hogy szép leányságom elhagyom immára. Nem is szűnhet könnyeim hullása, Lévén örömeimnek ily hamar múlása. Virágbimbó voltam liliom mezőben, Kinyílott nefelejcs szüleim szívében. Hervadásra immár letörültem, Szerelmes szüleim könnyeznek felettem. Sírok és zokogok én is keservesen, Mivel nem lehetek szüzek seregében. Szüleim házától el kell most már válnom, Hol egykor bölcsőm ringott, mint harmat az ágon. 137