Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Viszóczky Ilona: A turai „asszonyvásár”

так sokrétűen differenciáltak (a nők életkora, társadalmi státusa, családon belüli helyzete, az ünnep rangja stb). Ezeknek megfelelően egyre rövidebb lesz az egyes viseletdarabok hordásának lehetősége is. Az ezzel járó mennyiségi változás anyagilag egyre megterhelőbb a családok szá­mára, s miközben a közösséghez való tartozás önkifejezése egyre árnyaltabban jelenik meg, ma­ga a paraszti termelés színvonala nem képes már követni az így megfogalmazódó igényeket. A zárt falusi közösségen belül pontosan ismert az egyes családok kondíciója, ez azonban a ruházko­dásban olykor a valódi társadalmi helyzetet meghaladó elvárásokat támaszt. Éppen ezért sokszor a családon belül adják át egymásnak az egyes alkalmakra hiányzó viseleti darabokat. A közösség elfogadja ezeket a kényszermegoldásokat, s nem értékeli azokat elítélően. A rövid, sokszoknyás viselet tartozékai: a posztó-, selyem- és kartonszoknyák, a selyem pruszlikok, a változatos anya­gokból készített bujkák (blúzok), a gyári készítésű és a fehér hímzéses fejkendők és vállkendők több generációt kiszolgáltak. Azok a gazdasági tényezők, amelyek az előbb vázolt folyamatot elindítják, másfajta társadal­mi és kulturális mozgásokat is indukálnak. A háborús évek, valamint az azt követő gazdasági-tár­sadalmi változások alapvetően új helyzetet teremtenek. A paraszti identitástudat mellett egyre erősebben hatnak a polgárosodás tendenciái, amelyek fokozatosan erodálják a szomszédos fal­vak között a másság - leginkább éppen a viseletben megragadható - kifejezését. A külső kapcso­latok szerepének növekedése újfajta mintákat mutat, ami nem csupán a korábban zárt közösség bomlását eredményezi, de a kivetkőzés folyamatát is megnyitja. A viselet hagyományos darabjai egyre inkább az ünnepek kellékei maradnak, különösen a fiatalok számára, akik már nem csak a falujuk közösségéhez kötődnek. A hagyományok vállalásának a viseletben való kifejezése egyre inkább a közösséghez tartozás egyik megjelenítése lesz csupán, tükrözve a lezajló változásokat, generációs differenciákat is. Mindebből több áttételen át következik azonban az, hogy egyre csök­ken az új viseleti darabok száma, az azokat előállító varrónők a háború után már jobbára a pol­gári ruházat és divat darabjait és kellékeit terjesztik. A régi viseleti darabok már nem csupán csa­ládon belül cserélnek gazdát, hanem azon kívül is. Elveszítik korábbi intimitásukat, s kereskedel­mi cikké válnak. A vásáron, piacon egyre inkább másodlagos szerepük lesz, amiben jól tükröző­dik a kivetkőzés folyamata. Hasonló folyamat zajlott a Galga mente - viseletében hagyományőr­ző - falvaiban is. Az aszódi és a turai vásárok lettek a régi viseleti darabokkal, kellékekkel való ke­reskedés helyszínei. Az 1960-70-es évektől - a Galga mente falvain kívül - magukhoz vonzották a hagyományőrző együtteseket és a táncház-mozgalmat is; csoportjaik itt szerzik be a föllépő ruhá­kat és kellékeket. Az árucsere, ill. a kereskedelem kérdésköre elválaszthatatlan a vándorlás problematikájától. Figyelembe véve Bankó Imre kutatási eredményeit, м témánk szempontjából a turai vásár von­záskörzete, valamint a vándorlás kulturális hatása vizsgálandó. A hagyományos viseletdarabok és kiegészítők forgalmában is felismerhetők Túra egykori ke­reskedelmi szerepkörének bizonyos vonásai. A település - földrajzi helyzeténél fogva - mind a Magyar Alföld, főleg a Jászság felől, mind a lassabban polgárosodó Palócföld felől könnyen elér­hető, de jól megközelíthető a főváros irányából is. A Jászság hagyományos bőrfeldolgozására épülő cipész mesterség termékei éppen úgy itt találkoztak használóikkal, mint a bőr felsőruhák, ill. a szinte egészében a gyáripar termékeit feldolgozó szabó-varró kisipar készítményei. Az asszonyvásár vonzáskörzete két részből tevődik össze. Az egyik szorosan összefügg az 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom