Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Néprajz - Viszóczky Ilona: A turai „asszonyvásár”
так sokrétűen differenciáltak (a nők életkora, társadalmi státusa, családon belüli helyzete, az ünnep rangja stb). Ezeknek megfelelően egyre rövidebb lesz az egyes viseletdarabok hordásának lehetősége is. Az ezzel járó mennyiségi változás anyagilag egyre megterhelőbb a családok számára, s miközben a közösséghez való tartozás önkifejezése egyre árnyaltabban jelenik meg, maga a paraszti termelés színvonala nem képes már követni az így megfogalmazódó igényeket. A zárt falusi közösségen belül pontosan ismert az egyes családok kondíciója, ez azonban a ruházkodásban olykor a valódi társadalmi helyzetet meghaladó elvárásokat támaszt. Éppen ezért sokszor a családon belül adják át egymásnak az egyes alkalmakra hiányzó viseleti darabokat. A közösség elfogadja ezeket a kényszermegoldásokat, s nem értékeli azokat elítélően. A rövid, sokszoknyás viselet tartozékai: a posztó-, selyem- és kartonszoknyák, a selyem pruszlikok, a változatos anyagokból készített bujkák (blúzok), a gyári készítésű és a fehér hímzéses fejkendők és vállkendők több generációt kiszolgáltak. Azok a gazdasági tényezők, amelyek az előbb vázolt folyamatot elindítják, másfajta társadalmi és kulturális mozgásokat is indukálnak. A háborús évek, valamint az azt követő gazdasági-társadalmi változások alapvetően új helyzetet teremtenek. A paraszti identitástudat mellett egyre erősebben hatnak a polgárosodás tendenciái, amelyek fokozatosan erodálják a szomszédos falvak között a másság - leginkább éppen a viseletben megragadható - kifejezését. A külső kapcsolatok szerepének növekedése újfajta mintákat mutat, ami nem csupán a korábban zárt közösség bomlását eredményezi, de a kivetkőzés folyamatát is megnyitja. A viselet hagyományos darabjai egyre inkább az ünnepek kellékei maradnak, különösen a fiatalok számára, akik már nem csak a falujuk közösségéhez kötődnek. A hagyományok vállalásának a viseletben való kifejezése egyre inkább a közösséghez tartozás egyik megjelenítése lesz csupán, tükrözve a lezajló változásokat, generációs differenciákat is. Mindebből több áttételen át következik azonban az, hogy egyre csökken az új viseleti darabok száma, az azokat előállító varrónők a háború után már jobbára a polgári ruházat és divat darabjait és kellékeit terjesztik. A régi viseleti darabok már nem csupán családon belül cserélnek gazdát, hanem azon kívül is. Elveszítik korábbi intimitásukat, s kereskedelmi cikké válnak. A vásáron, piacon egyre inkább másodlagos szerepük lesz, amiben jól tükröződik a kivetkőzés folyamata. Hasonló folyamat zajlott a Galga mente - viseletében hagyományőrző - falvaiban is. Az aszódi és a turai vásárok lettek a régi viseleti darabokkal, kellékekkel való kereskedés helyszínei. Az 1960-70-es évektől - a Galga mente falvain kívül - magukhoz vonzották a hagyományőrző együtteseket és a táncház-mozgalmat is; csoportjaik itt szerzik be a föllépő ruhákat és kellékeket. Az árucsere, ill. a kereskedelem kérdésköre elválaszthatatlan a vándorlás problematikájától. Figyelembe véve Bankó Imre kutatási eredményeit, м témánk szempontjából a turai vásár vonzáskörzete, valamint a vándorlás kulturális hatása vizsgálandó. A hagyományos viseletdarabok és kiegészítők forgalmában is felismerhetők Túra egykori kereskedelmi szerepkörének bizonyos vonásai. A település - földrajzi helyzeténél fogva - mind a Magyar Alföld, főleg a Jászság felől, mind a lassabban polgárosodó Palócföld felől könnyen elérhető, de jól megközelíthető a főváros irányából is. A Jászság hagyományos bőrfeldolgozására épülő cipész mesterség termékei éppen úgy itt találkoztak használóikkal, mint a bőr felsőruhák, ill. a szinte egészében a gyáripar termékeit feldolgozó szabó-varró kisipar készítményei. Az asszonyvásár vonzáskörzete két részből tevődik össze. Az egyik szorosan összefügg az 131
