Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Néprajz - Csukovits Anita: Tojáspatkolók, patkolt tojások a Börzsöny vidékén
dakta módon lett bognár. 1947-től dolgozott a vasútnál, 1984-től nyugdíjas. Szabad idejében szívesen foglalkozik fafaragással és rézdomborítással. Régi emlékek, falubeli emberek, vagy könyvekben látott - elsősorban történelmi tárgyú - képek alapján készülnek szobrai és reliefjei. Fafaragásai is szerepeltek már kiállításon Szobon és Szentendrén, a Népművészetek házában. 11 A vasútnál töltött évek alatt ismerkedett meg Kuris Lajossal, kinek hatására megpróbálkozott a tojáspatkolással is. A Kuris Lajos által kifejlesztett technikát átvéve készített saját kedvtelésére vaslemezzel kombinált tojásfigurákat. Az egyszerű patkoláson túllépve a tojás alakjából kiinduló tárgyakat készített legszívesebben - sajnos ma már nem alkot, mivel remeg a keze. Főbb munkái: a tojáshelikopter, repülő, kerekeskút, lourdesi barlang, a baromfiudvar. Ezek a dísztárgyak Kuris Lajosétól teljesen eltérő stílusban készültek. Egyedi "műremek" a tyúktojásba épített, kapcsolóval működtethető kislámpa. Tóth László szerényebb, visszahúzódóbb alkat, így munkássága kevésbé ismert, de nem kevésbé értékes. Az általuk készített tárgyak a hagyományos, tojásra erősített 1-2 patkótól elindulva két irányba haladtak: egyrészt Kuris Lajos esetében a patkóhalmozás és a tárgy megmunkálásának végső határáig elmenő technikai megoldások - például azsúrozás - bravúrjai felé, másrészt a tárgy formájából kiinduló dísztárgyak készítése felé. A tojásdísztárgy készítése még régebbi múltra vezethető vissza. S bár ez a tárgycsoport kívül esik a néprajz vizsgálódási körén, a véletlen hasonlóság olyan jelentős, hogy szót kell ejteni róla. Tóth László baromfiudvar kompozícióit a reneszánsztól kezdődően ismert, majd a barokkban gyakorivá vált, főúri udvarokban használatos strucctojás asztali díszek kései folklorizációjának tarthatnánk, ha a mester szóbeli közlései alapján nem tudnánk, hogy soha nem hallott Abraham Drentwettről, vagy Max Merzenbachról 12 . Kuris Lajos kivágott strucctojásba rejtett kovácsmúhelye, panziója Kari Fabergé pétervári cári udvari ékszerész híres, tojás alakú ékszer-miniatűrjeinek távoli rokona. Ha hagyományos népművészeti kategóriákban és ágakban gondolkodunk nem találjuk e munkák helyét a népművészet keretei között. A tojáspatkolás, még annak "hagyományos" ága is határterületen mozog: művelője minden esetben mesterkedő, nem eredeti szakmájában alkotó iparosember volt, akit épp a patkolás ritka és nehéz volta miatt csak az anyagban rejlő lehetőség kötött, szokás, hagyomány, előírás nem. Az elkészült tárgyak sem tagozódtak bele semmilyen szinten a népi kultúrába, hiszen készítőik a maguk gyönyörűségére, vagy mint már említettem, különleges ajándékul készítették. A megajándékozottak: földbirtokos, politikus, tanító, vagy ezek gyermeke. Tóth László is csak kedves barátoknak adott ajándékba, a megmaradottaktól már egy kiállítás idejére sem válik meg szívesen. Kuris Lajos alkotásaiból sokat eladott, vagy eleve rendelésre készített, több került a tengerentúlra is, de a világrekord-tojást a világ minden kincséért sem adná el, mint mondta " ez az élete". A népművészet definíciói közül több kritériumnak megfelelnek ezek a tárgyak, hiszen a művészi megformálásról, az esztétikai funkció elsődlegességéről, a reprezentációs szerepről egyaránt beszélhetünk.^ A készítők és a fogyasztók azonban egyaránt kívül rekednek a definíciók által meghatározott körön. így talán helyesebb népi iparművészetről beszélni, mely a népművészetből kiindulva tudatosan vállalja fel a történelmi változásokat, a megváltozott társadalmi körülményeket, s az individuumnak tágabb teret enged. " Tojásból sosem lesz gróf" - tartja a régi szólás, l4 melyet úgy szoktak értelmezni, hogy csak megfelelő anyagból lehet megfelelő holmit készíteni. Nos, ha gróf nem is lett a tojásból, múzeumi tárgy igen - köszönet érte a mesterek tehetségének, fantáziájának és ügyességének. Epilógus: Kuris Lajos 1999- tavaszán elhunyt. 126
