Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Lindnerné Jáki Réka: Húsvéti népszokás Szigetbecsén

lógiai és lelki együttrezgést, hatást váltottak ki az emberekből. A legkülönbözőbb gazdasági és műveltségi fokon élő emberi közösségek sajátja, hogy az év bizonyos időszakaiban periodikusan visszatérő ünnepeket ülnek, s ezeken az ünnepeken dramatikus jellegű táncokat, jeleneteket mutatnak be. Az időszaki dramatikus szokások és játékok alkalmai az emberi élet fontos állomásaihoz és a naptári ünnepekhez fűződnek.

4 A Húsvéti ünnepkör kezdetét nagyjából virágvasárnaptól számíthatjuk. Az ünnepkörhöz fűződő szokások ettől az időponttól a húsvét vasárnapot követő fehér vasárnapig, illetve az ezt követő hétfőig tartó periódusban helyezkednek el. A Húsvéti ünnepkör dramatikus és nem dramatikus szokásainak igen sok eleme egyházi eredetű és jellegű. A nem egyházi jellegű szokások a természet megújhodásával állnak kapcsolatban is főként termékenységvarázsló jellegűek. Ilyen a locsolás és a tojással kapcsolatos játékok, amelyek Közép-Európa minden népénél előfordultak. A magyarországi középkori latinságban „dies concutionis ovorum" (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk. A leggyakoribb játékok a tojások versenyszerű összeütése, dobálása, gurítása, ércpénzzel való dobálása5 A tojásgurítás és a krajcáros tojásütés szokása élt a Ráckevével szomszédos másik kis faluban, Szigetszentmártonban is. Érdekes, hogy itt, mint német népi gyermekjátékot tartották számon, s ezt űzték Húsvét hétfőjén idősebb fiúk, lányok. Adatközlőm tanúsága szerint kb. 40 éve már kihalt, s a tojásfutást is csak úgy emlegetik, mint a "becseiek szokását", amelyet egy időben legredukáltabb formában játszották ugyan, de a hangsúlyt a futásra tették, s fogadást kötöttek arra, hány tojásra lépnek rá a legények. A dramatikus népszokások, népi játékok jelentése és formája, így a szigetbecsei tojásfutás is, újra és újra aktualizálódott változatban élt, minden helyen és minden évben új életre kelt, újraalakult. Sok archaikusnak tűnő forma és mozzanat nem is olyan régi átvétel, vagy újabb analógiás fejlemény, és más mozzanatok is többszörös jelentésváltozáson mentek át. A néprajzos számára az egyik legfontosabb az a jelenség, ahogyan a szokás integrálódott a magyar ajkú lakosság körében, ahogyan összeolvadtak a két különböző kultúra elemei és váltak egy közös ünneppé, magával hordozva az eredeti sváb jegyeket (sváb zene, nagykendő, tánclépések stb.) és a magyar jelképeket (nemzeti színű lobogó, pántlikák, ing, gatya, magyar Himnusz). A legényekre, ha ránézünk, nemzeti zászlónk színeit látjuk: fehér ing, piros és zöld szalagok. Természetesen időbeli, szervezésbeli, sőt a játék menetében is jelentős változások mentek végbe, s mennek még ma is. A század első évtizedeiben még a kocsmárosok rendezték, s a legények maguk közül választották ki a kocsmában a résztvevőket. Később aztán, ahogyan az idén is, a szigetbecsei Sportkör vette át a szervezést. Korábban Húsvét hétfőjén tartották, ma ez a nap inkább a családé, barátoké, így vasárnap délután vonul ki a lakosság az utcára. Már az előző napokon megindul a tojásgyűjtés, melyet régen a 17-21 éves legények végeztek, ma pedig a Sportkör ifjúsági csapatának tagjai, 12-13 éves fiúcskák. A szokás az volt, hogy 10 db nyers tojást és egy színes, hímes tojást illett adni, most annyit, amennyit ki-ki gondol. Azért minden évben összegyűl egy ruháskosárnyi, kb. 200 darab! Ezeket a tojásokat aztán a játék napján kiviszik a Petőfi Sándor utcára (széles, egyenes, nyugalmas, már poros korában is kedvelt hely119