Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Repiszky Tamás: Ásványlelőhelyek és bányarégészet a Kárpát medencében
tart szükségesnek. A Nyitra megyei Aranyosd (Zlatnica) Livina patak feletti domboldal XIII. sz.-i aranybányái alatt 1988-ban Pavel Zebrák eredményes próbaaranymosást végzett36. Szintén régész mos aranyat Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) mellett, valamint a Nyitra megyei (először 1244-ben említett) Apátkoloson (Velky Kliz), ahol szintén teraszok, gödrök, bevágások jelezték az egykori aranymosó helyeket. A lelőhelyeken datáló értékű régészeti anyag eddig nem került elő, viszont közvetett bizonyítékként mindhárom helyről mikroszkopikus aranyat sikerült nyerni37.1988-ban a Hont megyei Baka - először 1075-ben említve - (Alsóbaka-Devicany) Bagolyvölgyében terepbejárás során régi tárnabejáratokra, horpákra, bemélyedésekre bukkantak. A Géza udvarhelyeinek nevét őrző Devicse bányáinak, aranymosásra utaló teraszainak tüzetesebb átkutatása még jövőbéli feladat. Pavel Zebrák a bányákat egyébként kérdőjelesen későközépkoriaknak tartja38. A Kárpát-medence egyik legfontosabb bányászati régiója, a bányarégészet fellegvára, Labuda működési színhelye, Selmecbánya. A Selmec- és Hodrusbánya környéki 100 km2-en több mint 120 teller található, melyeknek vastagsága 1,2-14 m. Egyes teliérek hosszúsága eléri a 10 km-t is. A belterületen 1902-től több-kevesebb intenzitással folynak ásatások39. A történelmi városmag intenzív, 10 éve tartó ásatásainak csak részben sikerült feltárni kohászati, bányászati objektumot, mivel a régebbi korok emlékeit a későbbi korok építkezései, részben vagy teljesen megbolygatták, megszüntették. A Tóthová vezette Kammerhof-i időszakos ásatások (1968-70,1980-89.) eredményeit legutóbb Labuda értékelte 4 «. A románkori és gótikus alapokon épült Kamaragrófi Hivatal területén, (amely ércelőkészítő, ércpróbáló helyként is működött) hatalmas mennyiségű ipari kerámia fordult elő. Ezt Labuda kezdte el feldolgozni, datálni és tipologizálni. Az ipari létesítmények romjai mellett előkerült ipari kerámia az érceken, félkész fémeken végzett kísérletek a pörkölés, a vegyi előkészítés, az amalgámozás bizonyítékai. A legfontosabb típusok: grafit tégelyek és tégelykék (érckeverékek adalékos olvasztására szolgáltak), nem grafitos tégelyek, pohárszerű edények háromszög alakú peremmel, alacsonyabb és magasabb lábon álló nem grafitos tégelyek, óloműző edények, tartályedények, tálkák, hordozható kerámiakemencék, retortok. A több mint 30 ezer ipari kerámiatöredék (ezekből 30 teljesen ép) csupán kis része importált, nagy részüket helyi kézművesek formáltak (sok esetben magas pirittartalom az agyagban). Labuda szerint maguk az érccel foglalkozók is készítettek edényeket. Az ércelőkészítés, az érckisérletek, a pörkölés, az amalgámozás Kammerhof-i edényeiről szóló előzetes publikáció, analógiakeresésekkor alapmunka. A selmeci Ezüst utcai, a glanzenbergi, vagy akár a körmöci, de a retortok esetén publikálatlan szepességi és sárosi kerámiák legkiválóbb párhuzamait ismerteti Labuda. A selmeci bányarégészeti terepmunka sokkal eredményesebbnek bizonyult Glanzenberg környékén (egészen a Sobou aljáig)4i. Az 1981 óta végzett kutatások bizonyították, hogy Selmec ezen területén kezdődhetett el az aranymosást, termésércgyűjtögető korszakot követő XI-XII. sz.-i, a Spitáler és Terézia tellérkibúvásait kitermelő horpabányászat. Itt lehetett a terra banensium (1156), itt keletkezhetett a történelmi forrásadatokból (1217) ismert Bana nevű település. Egyébként az eddig szórványosan előkerült selmeci és környékbéli őskori, kelta (kerámiák, a talán glanzenbergi lelőhelyű kelta érem) és rómaikori (1984-ben Glanzenbergből előkerült pénzek és egy II. sz.-i terra sigillata töredéke) leletek figyelmeztető sugallat jellegűek. Glanzenfeld három helyszínén folyó közel másfél évtizedes időszakos régészeti kutatások több objektumot és számos leletet produkáltak. A Spitáler teller külszíni bányászásának, fejtésének nyomait bizonyító 10
