Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Hellebrandt Magdolna: Pest megye kelta kori régészeti leletei
Hellebrandt Magdolna Pest megye kelta kori régészeti leletei Ez a munka Hunyady Ilona ismert könyve, lényegében a II. világháború óta 1979-ig a vidéki múzeumokba került anyag feldolgozása. A kosdi temetőnek csak azokat a leleteit tartalmazza, melyek Pest megyei múzeumokban vannak. A váci leletek a Váci Könyvek 7/1994. kötetében már megjelentek. Az egész munka a Kelta Corpus III. kötetének része, kiegészítéssel. Kiemelkedő szórvány leletek, leletmentések és részben feltárt temetők, telepek tárgyi dokumentumait láthatjuk együtt, melyek így alkalmasak e stratégiailag fontos terület vizsgálatára. A Dunakanyar és a Tisza, valamint az északi hegyek és az Alföld egykor mocsaras vidéke közti területet a kelták meghódították. Kr. e. 400 körül kelhettek át a Dunán, nagy temetőik ismertek Vácról és Kosdról, majd adatok Penc, Csővár egykor jelentős temetkezési helyeiről (1. kép). Időben legkorábbi, Kr. e. III. század első felére keltezhető Aszód-Fiúnevelő Intézet területén talált bölcskei típusú fibula, és Kösd leletei. A csörögi tárgyak átmenetet jelentenek a LT В 2-C1 között. A LT С időszakból ismert a legtöbb anyag, nagyobb számú letelepült kelta lakosságot tételezhetünk fel, mindezt igazolják Aszód-Micsinay hegy leletei, a bernecebaráti temető, a csepelszigeti tárgyak, Csővár, Mogyoród, Penc, Rátót, Szob temetőinek emlékanyaga. Farmos temetője a LT С végére datálható, azaz az I. századra Kr. e. Későkelta telepnyomokat ismerünk Bag-Nagyvölgyi oldal, Bernecebaráti-patakpart, új iskola, Szarvas csárdától északra és nyugatra lévő területekről, Ipolytölgyes és Vámosmikola közti vidékről, valamint Letkés, Pócsmegyer, Tahi, Tahitótfalu, Isaszeg és Tápiószele határából. Aszód-Fiúnevelő Intézet területéről egy bölcskei típusú bronz fibulát tart nyilván a Petőfi Múzeum (2. kép 1-3.)- Tűje hiányos, hossza 6 cm, Asztalos István leletmentése. A típussal foglalkozott Szabó Miklósi, a párhuzamokat felsorolta. A Berlinben levő székesfehérvári darabot Károlyi László publikálta2. Bölcskén grafitos urnában találták.3 A korai időszakban volt divat a díszítés és a forma egyaránt, azaz a Kr. e. III. század első felére tehető. Bemecebarátiról г váci TIM-ben 1955-től voltak leletek (Ltsz. 55.1.1-3). 1968-ban leletmentést végeztünk Kovács Tibor leletbejelentését követően a Bem utcában, ahol az út korszerűsítésekor csontvázak kerültek a felszínre. Hét sírt tártunk fel, közülük az 1. és a 3. hamvasztásos, a többi csontvázas. Az 5. és a 7. teljesen a felszínen volt, a többi mélysége 20-36 cm között váltakozott. A 2.4. és 6. csontvázas síroknál megállapíthattuk a tájolást, egységesen ÉNy-DK. Melléklet nélküli bolygatatlan sír volt a 4., a 3. sírba viszont nyolc tárgyat tettek temetéskor. Figyelemre méltó, hogy kövekkel fedett sírt is találtunk, ilyen az 1. számú, s a IX. szelvényünkben kőhalmot találtunk, de középkori cserepek voltak a kövek között, bolygatott sír volt. A Bem u. 31. sz. háznál még egy ép halom van. A területen hagyományos a kópakolásos temetkezés, a megelőző szkíta korban például Vámosmikolán temetkeztek így az itt élők Л Kőlapokat láthatunk kelta síroknál például Sopronban,5 Vácott, 6 RezibenJ Kópakolást figyelt meg Petres Éva a pákozdi szentélynél az áldozatok csontjai felett több helyen.« Bernecebarátiban csak a harmadik sírban volt
