Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Simon László: Beszámoló az M5-ös autópálya újhartyáni csomópontjában végzett leletmentésről

Simon László Beszámoló az M5-ös autópálya újhartyáni csomópontjában végzett leletmentésről Előzmények 1994 augusztusában az UVATERV adatokat kért a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságától az M5-ÖS autópálya gyáli, ócsai, inárcsi, újhartyáni és Örkényi csomópontjainak átépítése miatt. A területileg illetékes Arany János Múzeum nevében felvettem a kapcsolatot a tervezővel, majd a későbbi helyszíni bejárásokon a beruházóval (Autópálya Igazgatóság) és a kivitelezővel (Alföld Koncessziós Autópályaépítő Rt). Adatgyűjtésünk során kiderült, hogy a gyáli csomópontban régészeti lelőhely (avar kori településnyom) csak a munkaterületen kívül található, az ócsai és az Örkényi csomópontokban pedig csak a már korábban kialakított hurokágak mellett, illetve azokon belül végeznek majd földmunkát. Az inárcsi szakaszon a már megépített benzinkutak és a panzió mögött erdőirtással fognak beépítésre alkalmas területet kialakítani. Legjelentősebb átépítést az újhartyáni csomópontba terveztek. Itt az útdíjfizető állomás nyíltvonali kapuit a meglévő pályatest jelentős kiszélesítésével tervezték, a le- és felhajtóágak nagyobb részt új nyomvonalú kialakításával egyidejűleg. Ennek a csomópontnak kb. a felét - a már meglévő felüljárótól keletre — erdő és gyep borította, az északnyugati oldalon az 1980-as évek közepén kiépített hurokág kiszélesítése az előzetes terepbejárás alapján lelőhelymentes területnek ígérkezett. Potenciális régészeti lelőhelyként vettük számításba a csomópont délnyugati részét, Újhartyán beépített területe és az autópálya közötti részen ugyanis szarmata telep és temető, valamint avar temető volt feltételezhető. 1908 augusztusában a község homokbányájában egy teljes elhordásra ítélt homokbucka oldalában lovával együtt eltemetett harcos sírjára bukkant Jeszenszky Márton helybeli lakos. A Márton Lajos által összegyűjtött adatok szerint a sírban északnyugat-délkelet irányban hosszú, kétélű kardjával és pajzsával együtt eltemetett férfi feküdt, tőle jobbra felszerszámozott lovának maradványai kerültek elő. A késő római keverőtálat, szürke, korongolt bögrét és a szürkésbarna színű fazékhoz tartozó edénytöredékeket is tartalmazó temetkezés a IV. század végére, V. század elejére keltezhető. A sokáig magányos germán sírnak tartott temetkezést 1 újabban egyes kutatók óvatosan a későszarmata etnikumhoz sorolják.

2 Ennek a homokbányának a pontos helyét nem ismerjük, de az tény, hogy hosszú éveken át a csomópont utóbb említett részén is végeztek homokkitermelést. 338