Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Ikvainé Sándor Ildikó: Bútorfestő asztalosműhely Pilisszántón

Az 1887-es sarokpad készítője, festőjeként szintén Bogár Mihály van feltüntetve, aki ekkor már 16 éves volt. Elvileg készíthette ezt, s az 1888-as tékát is, amelynek erre vonatkozó adatunk hiányos. De e két bútordarabnak olyan tökéletes, aprólékos és lendületes a festése, ami gyakorlottabb kézre vall, ezért ezeket Bogár József festésének tulajdonítjuk, fenntartva, hogy inasként, segédként természetesen fia is közreműködhetett. Bogár József- mivel 1914-ig élt, elvileg festhette volna az összes virágozott bútort. Az utolsó -1906-os évszámú - asztalunk készítőjeként pl. éppen őt jelölték meg. Nincs okunk azonban kételkedni, hogy Bogár Mihály is gyakorolta a bútorfestést, részint mert lánya is megerősítette ezt, de a legtöbb adatközlő is rá hivatkozott.

15 Felkeltette a figyelmünket, hogy a szentképek üvegre festett virágai és a képek keretén lévő virágok között milyen nagy a különbség. Az üvegre festett tulipánok és vadrózsák jóval nagyobbak (1 cm-rel), mint a bútorra festett hasonló virágok. A közöttük lévő levelek is jóval vastagabbak - egyszóval - a festés kezdetlegesebbnek, iskolásabbnak hat. Az adatközlők többször is Bogár Mihályt jelölték meg készítőnek, a készítési évet pedig az 1880-as évekre tették. Az „1880-as évek" azonban tíz évig tart, 1890-ig. Itt ismét a születési év ismerete segített. 1880-ban Bogár Mihály 9 éves volt. 1885ben már 14. Feltesszük tehát, hogy ezek az üvegfestések Bogár Mihály első próbálkozásai közé tartoztak (esetleg épp az ő találmánya, újítása volt), de a képek üvegfestése mindenképpen 1885 utánra kell essen. Feltételezzük ugyanakkor, hogy a képek sárga fakeretére festett apróbb virágozást az apa, Bogár József készítette. Ezek után megvizsgáltam azokat a bútorokat, melyeknek adatolásában annyi szerepel csak, hogy „készítették és használták Pilisszántón." Kiderült, hogy két tárgy van, melyekre a fenti festésjegyek szintén illenek (bár a bútorok alapszíne kék, a minták sem térnek el a többitől): a jóval nagyobb virágfejek, szélesebb levelek. Ahol pedig helyszűke miatt kicsi virágfejeket kellett festeni, ezek ügyetlenebbek. Azon felül a tálasfogas egyik virágát eltévesztette a festő. Hat szirmot festett az 5 helyett. Ez egyetlen alkalommal sem fordul elő máshol. Dicséretére legyen mondva, kijavította úgy, hogy a szem ne vegye könnyen észre: a fogas másik végére, ahol ugyanolyan virágbokor van, szintén hatszirmúra festette az egyik kisvirágot. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy ezeket a darabokat, az ágy előtti padot (Ltsz.: 67. 9. 1) és az egyik tálasfogast (Ltsz.: 67. 10. 1.) szintén Bogár Mihály festette, kezdő korában, kb. 1885-90 között. Felvetődik a kérdés, hogy nem festhette-e ezeket a tárgyakat Bogár Mihály valamelyik gyermeke (Katalin, Mihály vagy István)? Úgy gondolom, azért nem készülhettek egy generációval később, mert ez legkorábban - a gyerekek születési évét számítva - az 1920-as évek elejére esne. De mindkét bútor korai bútorformát képvisel a pilisszántói házban. Az ágy előtti padot a székek váltják fel, a tálasfogas díszedény-tartó szerepét pedig abban az időben már a sublót teteje veszi át. Ide tartozik még az a megfigyelés, hogy ezen a két bútoron több fehér 70