Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - dr. Kulcsár Valéria: Császárkori telepásatások a 2. számú főút nyomvonalában (Előzetes jelentés)

élelem- és hulladéktárolás célját szolgálhatták. Ezekben gyakran tártunk fel állatvázakat főként kutyákat, több alkalommal néhányat egy objektumban, s néhány esetben szabálytalanul eltemetett emberi maradványokat. Két hulladékgödörben rendellenes pózban fekvő felnőtt és gyerek vázát találtunk. A teleprészleten meglepően kevés a korabeli falvakra általában jellemző árok került elő. A településrészlet etnikai meghatározása nem egyértelmű. A leletanyag ugyanis rendkívül összetett, s gyakran nem jelent könnyű feladatot az import és a helyben készült tárgyak szétválasztása. (Vagyis például egy szarmata ízlésű edény esetében nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy az kereskedelmi áruként került a kvád településre, vagy a szarmata fazekasság helyi hatását tükrözi.) A legnagyobb számú leletanyagot mint általában a telepeken a kerámia képviseli, amelyet eredete szempontjából négy kategóriába oszthatunk: 1. Jellegzetes kvád kerámia: kézzel formált, homokos soványítású, mélyen bekarcolt vonalakkal, illetve beszurkált pontokkal, ujj benyomásokkal díszített durva fazekak, magas, kónikus tálak, edényfedők. Kisebb számban kerültek elő az ugyancsak kézzel formált, de finomabb kiképzésű, vékony falú, grafitos fényű, sokszor kannelúrákkal, illetve mélyen bevágott mintákkal díszített edények (itt és a továbbiakban töredékekről van szó, ép edényeket csak egy-két kivételes esetben találtunk). 2. Szarmata kerámia: szürke és téglaszínű korongolt tálak, hombárok, gömbtestű edények, korongolt szemcsés fazekak. 3. Római provinciális kerámia: szürke, szemcsés fazekak, hombárok, mázas edények (dörzstál), terra sigillaták, rádlimintás tálak, korsók, amforák. 4. Bizonytalan eredetű durva, kézzel formált edénytöredékek, amelyek egyaránt lehetnek szarmata illetve kvád gyártmányúak. A hétköznapi élet apró használati, viseleti tárgyai (csontfésűk, sarkantyúk, gyöngy, germán típusú térdfibulák) főként germán jellegűek, illetve ugyancsak a Duna túlpartjáról, a provinciából jövő behozatalból származnak (különböző típusú fibulák, kulcs, kisebb fém- és üvegtárgyak). Ez alapján tehát, annak ellenére, hogy a kifejezetten germán kerámia kisebbségben van az importált(?) szarmata és római edényekhez képest, arra kell gondolnunk, hogy a Gombás-patak völgyében, a Dunától alig 5 kmre elhelyezkedő Csörögi-réti lelőhely területén kvádok éltek. A település korának alsó határát egy gödörben előkerült erős profilú fibula határozza meg legkésőbb az i.sz. 2. század elejére, míg a felső határa nem lehet korábbi a 3. század végénél, de valószínűleg még a 4. században is volt itt élet (nagyméretű, aláhajlított lábú vasfibula, római zöldmázas dörzstáltöredékek). A nagyszámú terra sigillata arra utal, hogy a település a fénykorát a 2. század utolsó negyedében, a 3. században élte.

1 Ettől a lelőhelytől mintegy 1,5-2 km-re délre, Sződliget, Csörögön (MRT 29/8. lelőhely) egy 2. század végi 3. század eleji szarmata temető került elő, amelynek a területén néhány kvád telepobjektumot is feltártunk. Nem egészen világos, hogy a temető és a telep kora hogyan viszonyul egymáshoz, mivel mind a sírok, mind a kvád gödrök viszonylag nagy felületen szétszórva, ritkásan helyezkedtek el, s nem vágták 375