Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Dinnyés István: A Nyáregyháza 6. és 16. lelőhely szarmata házai

pedig kerek gödör volt (1. kép). Szintén hossztengelyre merőlegesen volt két cölöplyuk a 375. objektumban, ami É-D tájolású, körülbelül 3,5x2,8 m-es lehetett, de É-i része beásások miatt bizonytalan (1. kép). E lelőhely 215. gödre ÉK-DNy tengelyű, 2,5x2,4 m-es, ívelt oldalú, szögletes alakú. Közepén két, 40 és 20 cm mély cölöplyuk (1. kép). E középtájon két cölöplyukas objektumok a Hódmezővásárhely Solt-Palén feltárt, rövid gerinces sátortetővel fedett házra

5 emlékeztetnek. A részben földbe mélyített szarmata házak másik típusa nyeregtetős, ahol a hossztengelynek megfelelően, a szemközti oldalak közepénél leállított egy-egy (Dunakeszi Alagi-major 194. ház, Simon L. feltárása), vagy a ház közepén levővel együtt három ágas tartotta a tetőszerkezet szelemengerendáját.

6 E típus bonyolultabb változata a 16. lelőhely 7. háza. DNY-ÉK tengelyű, körülbelül 3,4x2,9 m-es, a meredek oldalú házgödörből 15-23 cm mély rész maradt meg. A hossztengely végeinél és a sarkokban öt oszlophely került elő, a hatodik a feltárt területen kívülre eső K-i sarokban lehetett. A ház ÉNy-i középső részén hosszúkás gödör, közelében a keményre taposott házpadlót karólyukak ütötték át (1. kép). Tetőzetét a hosszoldalak fölött is egy-egy, a sarkokba állított oszlopokon nyugvó gerenda tartotta. Ez a nyeregtető nyilván nem ért le a fel-, színig, vagyis a hosszoldalakon felmenő házfallal is számolhatunk. A felszín fölötti oldalrész paticsfal lehetett, s a nyeregtetős házak végeit (oromfalait) is ilyen falazással zárhatták le. Erre utalhatnak a késő szarmata települések leletei között szép számmal található vessző-, vastagabbág-, karó- és hasítottdeszka- vagy gerendalenyomatos, átégett tapasztásdarabok, a paticsfalak maradványai. A 7. ház jó párhuzama az ártándi település (2-4. sz. eleje) 105. sz. háza

7 a szarmata településterület K-i széléről. Bizonytalan a 16. lelőhely DNy-i részén feltárt 9. ház (2. kép) típusba sorolhatósága. Az ÉK-DNy tengelyű, 3,95x3,6 m-es házgödör 23-32 cm mély, É-i sarkában 27, a DK-i hosszoldal közepe táján 38 cm mély cölöplyukkal. A ház DNy-i részébe nagy, hosszúkás gödröt ástak. Mivel sem a sarkokban, sem az ÉNy-i oldalnál nem kerültek elő tetőtartó oszlopokra utaló cölöplyukak, a viszonylag nagy ház tetőszerkezete kérdéses. A 9. háztól körülbelül 3 m-re feltárt 10A. házrészlet egy nagyjából a fő égtájaknak tájolt ház nagyobbik fele-kétharmada, D-DNy-i része kívül a feltárás déli határán. É-i oldalának nagyobbik felét a 10. Árpád-kori ház fedte, Ny-i oldalánál a padlószint a nyesési szint közelében. A ház K-Ny tengelye' 3,8-3,9 m, az ismeretlen É-D-i 3,2 m-nél hosszabb volt. A feltárt házrészben egy cölöplyuk került elő a Ny-i fél közepe táján (2. kép). Szokatlan, félig földbe ásott épület a 6. lelőhely 225. objektuma (2. kép). Az ÉKDNy tengelyű, eredetileg hossznégyszög alakú gödör D, DK felé lejtő, DK-en 30-35 cm mély padlóját az É-i részen a nyesés már elérte, az É-i sarkot és az ÉK-i oldalt nem tudtuk megfigyelni. DNy-i végében 80 cm mély, kerek, hordó alakú verem nyílott a padlószintből. Az ÉNy-i oldal mentén két cölöplyukat találtunk, a harmadik a hossztengelynek megfelelően, az ÉK-i végnél került elő. Az épület körülbelül 3 m széles és 5 m-nél hosszabb lehetett, a változóan kemény padlószinten tüzelésnyom nem volt. K-i sarkához szabálytalan gödörrész csatlakozott délről. 368