Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kulcsár Gabriella (MTA Régészeti Intézete): Előzetes jelentés Kakucs–Balla domb középső bronzkori tell-településének leletmentő ásatásáról 1992–1993. Adatok Dél-Pest megye bronzkori településtörténetéhez

Ekkor az egykori Macsotai birtok téglaégetője helyén kialakított Csemetekert rendezésének jegyében nagy mélységben megmozgatták a földet és szemtanúk leírása alapján urnák töredékeire és egy középkori temető részletére bukkantak. Ezen adatok, valamint az 1980-as évek végén gyűjtött kerámiatöredékek alapján ide, a község nyugati határészében fekvő Rókás mocsárból hirtelen kiemelkedő 300 m hosszan és 250 m szélesen elhúzódó 2-3 m magas, ma erdővel borított szárazulat északnyugati végére helyezhetjük az inárcsi, legfeljebb 100 sírós bronzkori urnatemetőt. A délkelet felé lehúzódó lankákon pedig a hozzá tartozó település nyomait feltételezzük. Szakszerű ásatás hiányában, csupán a számszerű levéltári adatokra és az 1938-ban közölt fémleletekre támaszkodva a település és a temető életét a Vatya kultúra I. és II. fázisára keltezhetjük.

23 Az Inárcs-Csemetekerti (Mocsár dűlő) településkomplexum mellett több hasonló falu illeszkedik az Ős-Duna meder partvidékét kelet felől határoló, termékeny talajú teraszokat következetesen benépesítő, korai középső vatyai időszakot felölelő bronzkori falurendszerbe. Inárcs-Cibakon a Kaszás-tanyától észak-nyugatra fekvő 4 m magas kis (50x150 m) szigeten gyűjtött házikerámia-töredékek és egy andezitből csiszolt, átfúrt nyéllyukú kőbalta (16x7x8 cm) alapján egy középső bronzkori települést valószínűsíthetünk. Az ócsai Turjánost 1 km hosszan kísérő, több önálló dombot magába foglaló Ócsa-Öreghegy

24 urnatemetője 1876-tól ismert. Az ekkor meginduló szőlőtelepítések következtében több ízben küldtek a Nemzeti Múzeumba hamvvedreket. Azonban következetes kutatás hiányában nem is sejthetjük, hogy hány sír pusztult el itt az idők folyamán. Alsónémedin

25 a Kőhalom-Templomhegy és Házdűlóben két nagyobb településre utaló kerámiát gyűjtöttek, míg a Rádapusztán előkerült néhány urnasír a közeli Bugyi-Pusztatemplomdomb

26 körül 1933-ban útépítés közben napvilágra került urnatemető-részlettel tekinthető egy egységnek. A Dabas-Sáriból Bugyi felé vezető út mentén felszínre került urnatemetőről a Nemzeti Múzeum egykori igazgatója, Rómer Flóris már 1876-ban beszámolt.

27 1939-ben báró Kaas Albert birtokán újra több urnasírt figyeltek meg,

28 míg ehhez a temetőhöz tartozó falut Dabas-Sári-Fehérháti földek lapályából kiemelkedő ovális, jellegzetesen teliszerű dombjával azonosítottuk.

29 A mai Ócsai Tájvédelmi Körzet Dabas-Sárihoz csatlakozó déli határában, az 50-es főút és a XXVI. számú csatorna által közrefogott Nádi-dűlőben fekvő Földvár-szigeten

30 (2 méter magas, d: 200x50 méter) szintén egy rövidebb ideig használt település felszíni jeleit találták meg. Sírleletek ismertek még: Bugyi-Malomkert,

31 Bugyi-Ürbőpuszta,

32 Dabas-Gyón és Alsódabas

33 közelebbről ma már nem meghatározható körzetéből; valamint Tatárszentgyörgy-Sarlósárpusztáról,

34 ahol az 1974-ben azonosított urnatemető mellett egy, a vatyai kultúra életének végéig lakott földvárat is feltételezhetünk. A Duna menti korai településeiket és temetőiket (Dunaharaszti Áporka, Kiskunlacháza, Dömsöd

35 valamint Bugyi, Dabas, Inárcs, Alsónémedi) néhány kivételtől eltekintve a Vatya III. időszak kezdetén hagyták el és a Tisza felé vándorolva az érmenti, az uralkodó szélirány miatt északnyugat-délkeleti irányú homokhátakon tele346