Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Dr. Tettamanti Sarolta: Régészeti kutatások a késő középkori és a kora újkori Vác területén

A telek, ahol az ásatás folyt, 231. számon szerepel az Althann-féle telekkönyv térképén. Ez a forrás 1718-ban keletkezett, valószínűleg Althann Frigyes püspök (1718-1734) parancsára írták össze a lakóházakat, telkeket a tulajdonosok nevével együtt.

4 Egyébként igen közel, mintegy 40 m-re innen állt a városrész plébániatemploma, a háromhajós, egytornyú, sekrestyével, oldalkápolnával ellátott Szent Mihálytemplom.

5 Az ásatást előkészítendő, a telek háromnegyed részén gépi földmunkával eltávolították a jelenkori, illetve újkori földrétegeket. Ezek alatt kezdtek mutatkozni a régészeti jelenségek. A telek DNy-i felében egy 11x12 m nagyságú területen átlagosan másfél méter vastagságban égési, pusztulási, planírozási rétegződéseket figyelhettünk meg. Egy legalább ötször leégett paticsfalú épület maradványai voltak ezek, a többször megújított padlóval - amely az egyik periódusban le is volt kövezve -, a tűzvészkor rázuhanó elszenesedett tetőszerkezettel, s az átégett összeomló vályogfalmaradványokkal, s mindezek elplanírozásával az újabb ház építése előtt. Egy nagyméretű lakóépület állhatott itt mintegy 100 éven át a XIV-XV. században. Kora a megfelelő szinteken talált pénzek (III. András, 1290-1301 és Zsigmond, 1387-1427), ezen kívül a nagy mennyiségű kerámiai lelet alapján volt meghatározható. Oldalához boronafalú karámféléket építettek. A legutolsó tűzvész katasztrófa után ezt az épületet nem újították meg többé. Ismét elplanírozták a terepet, a tűzvészek hulladékának jó részével egy óriási mély gödröt töltöttek be (alja a mai járdától 5,16 m mélyen!). A volt paticsfalú ház szomszédságában, a telek északkeleti felében egy háromhelyiséges kőépület került elő a feltárás során. Szélessége: 4,7-5,5 m, megismerhető hossza 9,3 m. Északkeleti frontját, az itteni fallezáródásokat, falsarkokat egy újkori téglafalú, téglaboltozatos pince építése rongálta, bontotta meg. A kőépület legjelentősebb része a délnyugati trapéz alakú helyiség. Nagysága: 4,7-5,5x5,8 m, illetve a belvilága 3,5-4, 2x4,5 m, azaz 29,6, illetve 16,8 m

2

. A falvastagság átlagosan 0,6-0,7 m. A kőből épült falak kötőanyaga jó minőségű, sárgás, sóderrel kevert habarcs. Mind a falszövetben mutatkozó változások, mind a különböző szinteken talált szellőzők arra utalnak, hogy maga ez a helyiség két építési periódusra osztható. Egyébként a szellőzők kialakításánál téglát is használtak építőanyagként. Az első periódusban egy kővel eltömött téglalap alakú szellőzőnyílást találtunk az északnyugati fal külső oldalán a nyugati sarok közelében. Ennek alsó pereme másfél méterrel van magasabban a fal alsó kősorától, vagyis az első periódus járószintjétől. Egyébként - hogy a feltárás mélységeit ismét érzékeltessük -, a fal alsó kősóra a mai járdaszinttől 5,75 m mélyen van. A 2. periódusban az épületrész külső járószintje 2,35 m-el magasabban van, mint a fal alsó kősóra. Belül deszkapadló gyér maradványait találtuk, 1,17 m-rel magasabban ugyancsak a fal alsó kősorától. A 2. periódusban a fölmenő falak szintjében a délkeleti és északnyugati oldalon utóbb betömött, illetve megkisebbített szellőzőablakok vannak. A nyugati külső falsarok armírozott kiképzése is föld fölött megmutatkozó részre utal. Belül a délnyugati oldalon téglával keretezett csúcsos tetejű mécstartó fülke van. A falakban szabálytalanul, rendszertelenül mutatkozó lyukak 332