Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kővári Klára: Kutatások a 2. sz. főút Vácot elkerülő szakaszán. Előzetes jelentés a Vác, Szék-hegyi feltárásról

főút felé leágazó szakaszának közvetlen közelében fekszik. 1995 májusában az útépítés kapcsán végzett humuszolás után paticsos, sötét foltokat figyeltünk meg, amelyekből bolerázi cserepeket gyűjtöttünk. A jelenségek a 42-es számú lelőhely kiterjedésére utaltak, az ásatás május 24-én kezdődött. Két hónapig tartó munkával 10 000 m

2 nagyságú területet sikerült feltárni. Az ásatás legmeglepőbb eredménye egy 3 árokból álló, két periódusú rendszernek az előkerülése volt. A 200 m hosszan feltárt terület teljes hosszában, egymással párhuzamosan két, ÉNy-DK-i irányú, nagy árok foltja rajzolódott ki. Az I. árok szélessége 5-8 méter, a II. ároké 5 méter, egymástól való távolságuk átlagosan 6 méter. Mivel természetesen nem volt lehetőségünk ilyen hatalmas objektumok teljes kibontására, az árkokat 15, illetve 17 darab, 1 m széles kutatóárokkal vágtuk át. Ezekben a metszetek a következő képet mutatták: a két nagy árok oldala meredek, fenekük lapos. Az I. árok átlagos mélysége -113 cm, a legsekélyebb szakaszon -58 cm, a legmélyebben -190 cm volt. A

II. árok átlagos mélysége -106 cm, a legsekélyebb szakasza -50 cm, a legmélyebb -164 cm volt. (A mélységadatok a lehumuszolt felszíntől értendőek.) A két árok betöltése egységes képet mutatott: a környező sárga, löszös homoktól jól elváló, humusszal keveredett, sötétbarna vagy fekete színű föld volt. Némelyik metszetben jól látszott az is, hogy az árok oldala beszakadt, ezeken a helyeken az árokszél elmosódottan rajzolódott ki, s a betöltésbe sárga homokréteg került, amely a metszetben ferdén lefutó csíkként mutatkozott. Az árokbetöltésekből túlnyomórészt a bolerázi csoport, kis számban a lengyeli kultúra cserepei, ezenkívül állatcsontok, kagylók, kövek kerültek elő. A rendszer 2. periódusában egy, az előző kettőnél jóval keskenyebb árkot ástak, amelynek szélessége 1 és 2 m között váltakozik. Ez a III. árok a feltárt terület K-i végén még a két nagy árok között halad, a további szakaszon azonban beleásták a II. számú, akkor már nyilvánvalóan betöltődött nagy árokba. Ezt a metszetekben nagyon jól megfigyelhettük. Átlagos mélysége -93 cm, a megfigyelhető legsekélyebb szakasza -66 cm, a legmélyebb -108 cm volt. Betöltéséből - melynek jellege hasonló az I—II. árokéhoz - bolerázi cserepeket szedtünk ki. Az I—II. árok Ny-i részének l-l pontján egymással szemben, általam feltételesen „kapunak" elnevezett hiátusok figyelhetők meg. Az árkok ezeken a helyeken megszakadnak, nyesés után a foltjuk lekerekített formában jelentkezett. Megjegyzendő, hogy az I. árok „kapujánál" levő 12. sz. átvágás betöltéséből igen sok lelet: bolerázi cserepek, rengeteg állatcsont és feltűnően sok kő került elő. A „kapuk" után az I—II. árok 22, illetve 32 m hosszan halad É-nak fordulva, majd kifut a nyomvonalból. A III. árok viszont, átvágva a két nagy árkot, Ny-felé fordulva, mintegy 28 m hosszan húzódik még, majd annyira sekéllyé válik, hogy tovább nem követhető. Az árokrendszer az ásatási terület K-i végén is kifut a nyomvonalból, sajnos, folytatása a légifotókon sem rajzolódik ki. Összefoglalva az elmondottakat: az árokrendszer ismereteim szerint egyelőre analógia nélküli. Alaprajza, kiterjedése egyelőre nem ismert, s a leletanyag feldolgozása után adhatunk csak pontos választ arra is, hogy mikor ásták ki. 329