Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Zomborka Márta: A váci domonkos kripta leletanyaga

Olvasótípusok A közelmúltban egy kriptafeltárás eredményeként a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe igen nagy számban kerültek XVIII-XIX. századi rózsafüzérek, általánosan használt népnyelvi megnevezéssel olvasók.

1 A különféle típusú és alapanyagú, változatos technikákkal díszített olvasók készülhettek helyben, és kerülhettek ide a keresztény világ bármely részéből. Találkozunk egyházi személyek és szerzetesek temetési mellékleteként eltemetett rózsafüzérrel, különböző társadalmi helyzetű és nemű felnőttek rózsafüzérével valamint gyermekolvasókkal egyaránt. A nyilvántartási és meghatározási munkák során tapasztaltuk, hogy nem áll rendelkezésre átfogó feldolgozás e témakörben, a különféle rózsafüzérek szakszerű megnevezése sem egyszerű. A rózsafüzér, mint tárgy, nem kapott sok figyelmet a szaktudományok részéről. Hazánkban Szilárdffy Zoltán és Vécsey Eszter rózsafüzérrel kapcsolatos kutatásairól tudunk, a szomszédos Ausztria egyik jelentős gyűjteményének ismertetése pedig Helena Grünn feldolgozásában jelent meg néhány évtizede.

2 Mindezen tapasztalatokat hasznosítva tervezzük múzeumunk rózsafüzér-gyűjteményének meghatározását, amint befejeződik restaurálásuk. E munkára való felkészülésként igyekeztem az alábbiakban összegyűjteni az olvasókra vonatkozó ismereteket. Az olvasó mint tárgy, tulajdonképpen egy számlálóeszköz, mely az imák számának követésében, az előírt imaszám teljesítésének ellenőrzésében segít az imádkozónak. A keleti vallásokban is létező imaláncok, imaszíjak és egyéb számolóeszközök párhuzamok a katolikusság olvasó használatának. Az egyes imákat egy-egy „gyöngyszem" jelzi, a váltást a szemek méretben vagy kiképzésben tapasztalható eltérése mutatja. A szemek készülhetnek a legkülönfélébb anyagokból, növényi részekből, fából, csontból, üvegből stb. összeerősítésük módja sokáig sima felfűzés volt. így a szemek nem rögzültek, a felfűzőszálon arrébbtolhatók voltak, tagolatlan egységet képeztek. A XIX. századra lett általános az összeláncolás, amikor fémszálakkal összehurkolva állandó osztásúvá vált a szemsorozat. A körbefűzött szemsor lezárására egy önálló tag szolgál, ennek végén ma már általános a latin kereszt. A korábbi évszázadokban sokszor a görög kereszt, a különféle érmék, faragványok (pl. koponya), kulcsok, ereklyét őrző tokok és bojtok, vagy ezek kombinációi jelentették a lezárást. Ezek tipizálása; alkalomhoz-, nemhez-, és egyéb tényezőkhöz való esetleges kötődésük vizsgálata jelenthet majd esetünkben sok érdekességet. Az olvasó eredetét egy dominikánus legenda őrzi, mely szerint az olvasót Szent Domonkos kapta a boldogságos szűztől, s ez magyarázza, hogy a sorozatos Miatyánk és Üdvözlégy imádkozást főleg a domonkosok terjesztették a XIII. századtól szerte a keresztény világban. A rózsafüzér elnevezés egy Mária legendából eredhet, mely szerint egy jámbor cisztercita gyakran imádkozott egyszerre 50 Üdvözlégy Máriát, s ezt követően egy látomásában megjelent a Szent Szűz 50 rózsával a homlokán. Szent 32