Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kővári Klára: Kutatások a 2. sz. főút Vácot elkerülő szakaszán. Előzetes jelentés a Vác, Szék-hegyi feltárásról

során több száz objektum került elő. Ezek kisebb része őskori, népvándorlás és Árpád-kori, többségük viszont kvád településhez tartozik. Ugyancsak Kulcsár Valéria vezetésével, 1994 őszén kezdődött meg a nyomvonal déli végén, már Sződliget határában, a 2918-as számú lelőhelyen a munka. Itt korábban a terepbejárások során egy kis homokdombon jellegtelen őskori cserepeket találtunk. Az ásatás - amely áthúzódott 1995 elejére - 40 sírós szarmata temető és néhány kvád gödör feltárását eredményezte. Ettől a helyszíntől pár száz méterre délre, szintén Sződliget határában, a 2914-es számú lelőhelyen Tettamanti Sarolta irányításával 1994 október-novemberében VIII-IX. századi település részletét sikerült feltárni. Sajnos, az erózió és a mezőgazdasági művelés következtében az objetumok nagy része már megsemmisült, a néhány gödörnek és ároknak csak a legalját sikerült megtalálni. 1995-ben Vác határában, a nyomvonal északi részén öt helyszínen folyt feltárás. Az Alsó-csipkés dűlőben a 31/43. és a 31/44-es számú lelőhely az út két oldalán, egymással szemben fekszik. A kettő között, az út nyomvonalába eső területen tárta fel Simon László egy késő avar kori temető mintegy 100 sírját. A sírokon kívül néhány őskori, szarmata és Árpád-kori gödör került napvilágra. A nyomvonal északi végén, az új utat a 12. sz. főúttal összekötő leágazó szakasz négy lelőhelyet érint. Közülük Kis-Hermányban, a 31160-as és г. 31163-as számú lelőhelyen kevés középkori, illetve Árpád-kori cserepet találtunk a felszínen. Az itt húzott kutatóárkok negatívnak bizonyultak, objektumok nem kerültek elő. A31/84-es számú, Sánc alj nevű lelőhelyen sem bizonyult túl eredményesnek a kutatás. Az ásatást vezető Kulcsár Valéria feltételezése szerint az itt feltárt, és talán a középkorban kiásott árkok feltöltésébe nagy valószínűséggel az erózió miatt kerülhetett az őskori cserepekből, pattintott kőeszközökből és kevés késő középkori cserépből álló leletanyag. Eredményesebb volt a Szék-hegyi, 31142-es számú lelőhely feltárása, amelyről beszámolóm második részében szeretnék szólni. Összefoglalva az eddig elmondottakat, a következőket szeretném kiemelni. Úgy érzem, két évig tartó munkánk során teljesítettük a Közúti Igazgatósággal kötött szerződésben vállaltakat, nyomon követtük az útépítés minden, földmunkával járó fázisát, sikerült feltárni a korábbról már ismert lelőhelyek nyomvonalba eső részét. Új lelőhelyek nem kerültek elő, ami alátámasztja a Régészeti Topográfia eredményeit. A Vác, Szék-hegyi ásatás A Szék-hegy a várostól ÉNy-ra található, a Duna partján emelkedő, magas domb, melynek nyugati oldala meredeken szakad le a folyóra. Több alkalommal végeztünk itt terepbejárást, ezek során 200x300 m nagyságú lelőhelyet lokalizáltunk, a felszínről a késő rézkori bolerázi csoporthoz és a bronzkori hatvani kultúrához tartozó cserepeket gyűjtöttünk. A lelőhely 31142-es számon szerepel a váci topográfiai kötetben. A felszíni nyomok alapján már látszott, hogy a lelőhely a Vácot elkerülő új út 12. sz. 328