Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Holport Ágnes (régész, címzetes főtanácsos MKM Múzeumi Osztály): Bevezető

Holport Agnes A régészek munkája napjainkban minden eddiginél fontosabbá vált, jelentősége megnőtt, hiszen a kulturális örökség egészén belül a régészeti örökséget különösen nagy veszély fenyegeti. A civilizáció általános fejlődésével együttjáró, hatalmas léptékű környezetátalakítást eredményező, gyors városiasodás és más nagy mértékű építkezések, fejlesztések, beruházások a régészeti lelőhelyek pusztulásával fenyegetnek. Az utóbbi évek nagyhatású gazdasági, társadalmi változásaival, az országhatárok könnyebb átjárhatóságával, egyes rétegek hirtelen meggazdagodásával, mások elszegényedésével, az infláció növekedésével együtt jelentősen megélénkült a műtárgyak iránti kereslet. A legális műkereskedelem nagyságrendjének növekedése mellett egyre nagyobb teret nyert a műtárgyak és köztük a régészeti leletek illegális kereskedelme határainkon belül és kívül. Növekedett az illegális ásatások és leletgyűjtések száma és nagyságrendje. A korábban nagyrészt állami tulajdonban lévő földterületek magánkézbe kerültek, így a potenciális régészeti lelőhelyekkel sokkal többen kerültek közvetlen kapcsolatba. A korábban tanácsi tulajdonú múzeumokban őrzött muzeális értékek ma már önkormányzati tulajdonban vannak, ezek őrzése, gyarapítása és a régészeti területek felügyelete a megyei önkormányzatok kötelező feladata. Míg azonban a múzeumi tevékenységre, ásatásokra fordítható összegek a 60-70-es években látványosan növekedtek, ma már az infláció mértékét sem tudják követni, sem az állami, sem az önkormányzati területen. A régészeti örökség nem csupán nemzeti örökségünk része, nemzeti identitástudatunk fenntartásának eszköze, de az egyetemes emberi kultúra része is a pótolhatatlan történeti forrásértékűsége miatt. A megőrzés melletti elszánt politikai elkötelezettség mögött - a gazdaság általános állapota miatt - azonban még nem állnak anyagi realitások, sem évszázadok alatt kialakult társadalmi magatartásformák. A hatályos múzeumi törvény a földben lévő régészeti leletek állami tulajdonlásának, a bejelentési kötelezettségnek, a kiemelkedő jelentőségű területek védelmének kimondásával, valamint az ásatási tevékenység szabályozásával védi ugyan a lelőhelyeket, de a tulajdonviszonyok változására, a magántulajdon szerepének és jelentőségének növekedésére, az önkormányzati rendszerre, a műkincsekkel összefüggő bűnözés nagyságának növekedésére már nem jelent megfelelő megoldást. A földből szakszerűen kiásott leletek sincsenek teljes biztonságban a múzeumok sokszor szűkös és korszerűtlen raktáraiban. Tovább veszélyeztetik azokat a hosszan 325