Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Csukovits Anita: A XVIII–XIX. századi váci koporsók színvilága

országban, Csehországban a vizsgált korszakban használatos koporsószínek voltak a kék, a fehér (gyermek), a barna, a fekete, a sárga és a szürke is.

13 Ezek a színek azonban, mint azt majd látni fogjuk, nem az életörömöt testesítették meg. Az eddig elmondottak alapján egyértelműnek tűnhetne, hogy a fehér, zöld és kék színek a gyermekkoporsók alapszínei, a sárga és a szürke a felnőtteké, a barna és fekete az időseké. A tárgyi anyag vizsgálata azonban csak a gyermekkoporsók esetében igazolja az előfeltevést. Szerencsére a nagyszámú datált és névvel ellátott koporsó lehetővé teszi a kérdés alaposabb körüljárását. így megállapítható, hogy a váci kriptában a koporsók régebbi, Apor Péter által is leírt típusát megtestesítő, textillel bevont koporsók, melyek az első betemetésektől, 1731-től megtalálhatók, gyermekhalott esetén világos (fehér), felnőtt esetén sötét (fekete) színűek. Hogy nem egyértelműen csak fehérről és feketéről teszek említést, az az egyes textilek rossz állapota miatt szükséges. A nem és az életkor nem befolyásolta a színhasználatot. A két kék színnel bevont felnőttkoporsó valószínűleg egyedi igényt tükrözött, melynek oka ismeretlen. A festett koporsók régiesebb típusát a pácoltak jelentették, ez a típus az 1770-es évek után már nem fordult elő. Sajnos, ezek kevésbé adatoltak, de a néhány datált, illetve névvel ellátott darab alapján is megállapítható, hogy sem nemtől, sem életkortól nem függött. Az 54 szürke alapszínű koporsóba egyaránt temettek férfit és nőt, az életkor szerinti szóródás 33 és 79 év közé esik. A sárga alapszínű csoportba is 30 évestől 81 évesig temettek, míg a barna életkor-megoszlása 27 és 74 év között szóródik. így egyik csoportról sem mondható, hogy akár a házas fiatalok, akár a középkorúak, akár az idősek jellemző koporsószíne lenne. Ha azonban a készítés, illetve betemetés dátumát vesszük figyelembe, feltűnik, hogy egyes színek bizonyos évek, évtizedek körül csoportosulnak. Mint már említettem, a betemetés kezdetétől 1731-től fellelhető a vászonnal bevont fekete, ezzel párhuzamosan a pácolt barna, melyet 1770 után már csak egy darab képviselt. Az első szürke alapszínű koporsó 1750 körül készült, s 1760 és 1780 körül volt gyakori, míg a sárga az 1780-as, 1790-es években fordult elő többnyire. A festett barnák 1790 és 1808 közöttiek. A gyermekkoporsók alapszíne is változáson ment keresztül: 1770-es évektől kezdődően már kék lépett a zöld helyébe. A kék többféle árnyalatú, de egyik esetben sem világos. Az 1808 előtti időkből már csak egyetlen adatunk van, a már említett, későbbi datálású fekete koporsóról. Városon ez már a klasszicizmus kora, míg a falvakban még tovább éltek a barokkos színhagyományok. Felmerülhet a kérdés, ha a színválasztást nem az életkor döntötte el, akkor milyen egyéb tényező befolyásolta? A levéltári forrásokban erre vonatkozólag semmilyen konkrét utalást nem találtam, a végrendeletek, az asztalos árszabások nem jeleznek sem igényt, sem előírást. A készítés közben módosított (például először festett, majd textillel bevont) koporsók arra engednek következtetni, hogy a helyi asztalosok előre - raktárra - dolgoztak, így valószínűleg egyszerre többet festettek. Az sem kizárt, hogy a koporsószínek esetében is beszélhetünk divatról, mely azonban kapcsolatos a barokkal. A korabeli festményekről, oltárképekről ugyanezek a feketével, vagy 28