Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Farkas Rozália: Tobolszki album – 1916

meg az album következő lapjáról „Magyar hadifoglyok éneke Szibériában" című verséből: „Amerre mi jártunk: a harctéren régen, Árulás, gyalázat, gyávaság és szégyen A bitófáinkon száradtak el sorban, A mi fegyverünkön son' se esett csorba. S mintha elhagyott von bennünket az isten, Mégis mi szenvedtünk a legtöbbet, itten Idegen világban, nagy Orosz-országban Hideg hómezőkön, Tobolsk városában. Nem vagyunk rabláncon börtönökbe zárva, Mégsincs a világon madár olyan árva, Kalitba bezárva - szárnyait repesve Ki szabadság után jobban epekedne. Kalit ajtó tárul - kiszállhat a madár, Csak szárnyát rebbentse már messze, messze jár. Kitárt ajtónk előtt Északon jégtenger, Még madárszárnyon se jut el oda ember. Délen a sivatag. Rabló, nomád népek, Jaj a szökevénynek, akik oda érnek. Keletre, nyugatra ég a világdúlás, Nem lehet, nincs innen szabadulás. Ugyanez a vers érzékelteti, mennyire idegen az európai embernek a szibériai táj, a környezet is: Más itt a víz íze, szél is más jár erre, Vadul száguld fel az Északi tengerre. Meleg délibábok helyén - ég peremén Komoran ragyog a fagyos északi fény. „ A vers illusztrációja: hóval borított kihalt táj, fából készült barakkokkal és kerítéssel. Ugyanezt a hangulatot tükrözi az 1916. január 1-én készült lap „Fogoly világ" című verse: „Szomorú a hadifogoly világa, Próbálgatja deríteni, hiába. Jókedvünkre borult rá az éjszaka, Mikor letűnt a szabadság szép napja." 273