Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Történész szekció - Jeney-Tóth Annamária: Egy háborús napló margójára (1916–1920)
A fogságba esést követően nagyon hamar kiderült, hogy óriási különbség van a hadifogoly tisztekkel illetve a legénységgel való bánásmód között. Eleinte, 1914-ben a tisztek és a legénység is kapott illetményt, a tiszteké napi 75 kopek volt, míg a legénységé napi 25 kopek. 16 A helyzet 1916-ra némileg változott, ugyanis csak a tiszteknek járt illetmény és ez Antal Vilmos visszaemlékezése szerint havi 40 rubel (1916 október - Razdolnoje) volt. 1918-ban elérte az 50 rubelt. 17 Ugyanakkor egyre nagyobb lett az infláció és a drágaság. Az illetményből a tisztek maguk fizették az élelmezést, amit általában egy kantinos vett bérbe és működtetett a tábor területén. Ez a költség Antal Vilmos naplója szerint 1916-ban 23 rubelt tett ki, 1917-ben már 45 rubelre emelkedett, 1918-ban pedig már a 60 rubelt is elérte. Ez utóbbi időszakban már csak fél illetve harmad adagokat ettek, nem csoda hogy a különböző járványok is egyre jobban szedték áldozataikat a táborokból és egyre nagyobb számban. Időnként jótékonysági szervezetek és a Vöröskereszt segített, ami azt jelentette általában hogy a hadifoglyok némi pénz segélyt kaptak. Az alacsonyabb rangú tiszteknél (ld. tisztjelöltek) ehhez még más probléma is társult, ugyanis az oroszok nem mindig tudták, hogy a hadapródjelölteket, hadapródőrmestereket, egy éves önkénteseket a tiszti vagy a legénységi állományba kell-e sorolni. 18 Ez később is problémát okozhatott, ugyanis hasonló okból a kadétok (tisztjelöltek) 1918 november és 1919 március közepe között nem kaptak „fizetést". A tisztek úgy érezték, hogy méltatlan módon bánnak velük és a körülmények sem az európai normának megfelelőek, de legalább ők többnyire téglaépületekben - laktanyákban, iskolaépületekben laktak, melyek általában óriási helységekből álltak. Ezen végül is oly módon segítettek, hogy a nagy hálótermekből, kisebb helyiségeket ún. „boxokat" választottak le, deszka és újságpapír segítségével. 19 Mire a Bruszilov-offenzíva során fogságba esett hadifoglyok eljutottak a TávolKeletre már némileg kulturáltabb helyzetet találtak ott mint elődeik. Ekkorára ugyanis a Y.M.C. A. (Keresztény Ifjak Nemzetközi Szövetsége) és más egyéb szervezetek segítségével könnyebbé vált a berendezkedésük. Zenekarok, színházak jöttek létre, könyvtárak alakultak segítségükkel és a különböző sportok elterjesztésében is óriási szerepük volt, hiszen nagyon sok sporteszközt is kaptak tőlük a tiszti hadifogolytáborok lakói. 20 Az alapul vett háborús napló is sokszor megemlíti a különböző atlétikai versenyeket és futballmérkőzéseket, 21 melyeket a táborok csapatai nagyobb ünnepnapok alkalmával egymás ellen vívtak. A sportoláshoz hasonló népszerűségnek örvendett a tiszti táborokban a kabaré és a színházi előadások. A razdolnojei a táborban a kabarétársulatnak rendes színpada volt, amelyet maguk a tábor lakói készítettek. Minderről Antal hadapród úr 22 is megemlékezik, hiszen ő nem szemlélője, de tevékeny résztvevője volt ezeknek a kabaréknak. Általában női szerepekben, - mindenféle korosztályt formált - csodálhatta meg a táborlakókból verbuválódott nézősereg. Egyik szerepéről - öreg falusi asszony: Sári néni - kapta becenevét a „Sári"-t is. Az 1917. év politikai eseményei az ő sorsukat is befolyásolta, érintette, így értesül258
