Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Jeney-Tóth Annamária: Egy háborús napló margójára (1916–1920)

Az ezred közel három hetes szolgálatot követően néhány nap pihenő után foglalta el ismét január 29-én a Rarance és Toporoutz közötti állásokban a számára kijelölt helyet és négy nyugodtabbnak mondott hónapot töltöttek itt. Antal Vilmos hadapródjelölt ebben az időben kezdte meg tényleges szolgálatát az ezred második zászlóaljának 6. századában - Klinkó Lajos lett a századparancsnoka - és került hamarosan a raj vonalba. Itt a 29. és a 30. honvéd gyalogezred egymást váltotta, amit Antal Vilmos is feljegyez naplójában. A tűzharc mindennapos volt, hiszen a magyar és az orosz állások igen közel voltak egymáshoz. Az úgy nevezett „rondóban" - melyet Antal Vilmos is említ naplójában - a távolság mindössze 40-120 lépés volt. A gránátok a hadapródjelölt szerint 30-40 méterre robbantak a fedezéküktől. Az ezred május 15-ig szolgált a rarancei állásokban.

7 Antal Vilmos szerint a körülmények nem voltak a legjobbak, a havazás is március 20-ig tartott. Közben az orosz hadifoglyoktól nyert értesüléseik egyre erősítik bennük az a hitet, hogy hamarosan egy orosz nagyobb támadás következik. A napló és az ezredemlékkönyv szerint is május 15-től az ezred pihenőre ment Csernovkára, ami nem tarthatott sokáig hiszen már a május 21-iki feljegyzés említi Pflanzer-Baltin hadseregparancsnok szemléjét.

8 Május 23-án a Dobrowitz előtti állásokhoz tartalékba ill. rajvonalba való vonulásról értesülünk a naplóból, ami: „Nagy erő, igen nehéz szolgálat!" - a leírtak szerint. Néhány nap múlva pedig, 1916. június 4-én a Bruszilov-offenzíva veszi kezdetét, ami sorsdöntő változást hoz, nemcsak Antal Vilmos hadapródjelölt, hanem az ezredbeli katonák többségének életében. Ugyanis az ezred nagy része a Bruszilov-offenzíva első napján orosz fogságba esik. Az ezred emlékkönyv így jellemzi a június 4-i eseményeket: „Az ezred vesztesége ebben a csatában eszerint kereken 90 százalék volt. A századparancsnok, a kipróbált kitűnő altisztek, kiket hamarjában pótolni sehogyan sem lehetett, majdnem mind elvesztek. Az ezred a világháború alatt létszám és felszerelés tekintetében elért legmagasabb pontjáról egy rövid nap alatt legmélyebb pontjára zuhant. ... A lucki csata az oroszoknak több mint 250.000 foglyot, temérdek zsákmányt és új szövetségest eredményezett, de ... a lucki szerencsétlenség végeredményben purrheusi győzelem volt."

9 Mindez, amit a harctéri napló felidézett még csak a kezdet volt, az offenzíva tovább folytatódott. A napló a hadifogság folyamán végig követi a hadi eseményeket, főleg a keleti front eseményeit. Az értesüléseket először csak hallomás útján szerzik, később a hadifogoly tisztek közül sokan elkezdenek oroszul tanulni és így egyes orosz lapok olvasóivá válhattak (pl. Russkoje Novo, Novoje Wrémja), melyeknek elsősorban a hadi jelentéseire fordítottak nagy figyelmet. A hadifoglyok először a darnicai (Kijev mellett) elosztótáborba kerültek, majd tovább Ivanovóba. Itt hosszasabban időztek, június 19-től egészen szeptember 10-ig itt maradnak. Mire ideérkeztek már egész Bukovina az oroszoké volt.

10 De július közepén már megjegyzi, hogy áll a front, ennek az volt az oka, hogy Németország a Nyugati Frontról óriási erőtartalékokat dobott át (a Verdunt megjárt hadosztályokat) és így sikerült az orosz előrenyomulást megállítani. A Bruszilov offenzíva tehát már 256