Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Borsos Hedvig: A váci „Fehérek temploma” kriptájában talált festett koporsók restaurálásáról

Borsos Hedvig A váci „Fehérek temploma" kriptájában talált festett koporsók restaurálásáról A domonkos szerzeteseket a fehér színű rendi ruhájuk miatt, „fehér barátoknak" is hívták. Első váci templomuk ezt az elnevezést őrzi. A fennmaradt halotti anyakönyvek tanúsága szerint, először 1731-ben temettek a templom kriptájába. Az utolsó koporsót már szabálytalanul, II. Józsefnek a kriptás temetkezést tiltó rendelete után, 1841-ben helyezték el, majd lefalazták a helyiséget. Újbóli felnyitására csak a templom 1994-es felújításakor került sor. Egy kis ablakocska biztosította a folyamatos szellőzést és ennek köszönhetően alakult ki a jó mikroklíma a kriptában. Ezért maradhattak meg viszonylag ilyen jó állapotban a XVIII. századi váci polgárok viseletéhez és vallásos életéhez tartozó tárgyi emlékek (cipők, alsó- és felsőruházat, bibliák, rózsafűzérek, keresztek, szentképek). Az egykor élénk alapú, feliratokkal és színes virágmintákkal díszített valamint az egyszerűbb, faragott koporsók megőrizték számunkra a korabeli emberek temetkezési szokásait. A feltáráskor, az adatrögzítés és a fotózás mellett, még a helyszínen mechanikus tisztítást és fertőtlenítést is végeztek a váci restaurátor kollégák: Újvári Mária és Hostyinszky Attila. Már az első hívó szavukra sietett a segítségükre B. Perjés Judit (Bp., Tört. M.) munkatársa Az anyagfajták és a mellékletek külön kerültek elcsomagolásra. Ezután egy olyan átmeneti raktárba szállították el a koporsókat, amelynek a hőmérséklete majdnem azonos volt a kriptáéval, de a levegő páratartalma már valamivel alacsonyabb értéket mutatott. A hurcolkodásokkal járó megpróbáltatásokat igen jól viselték a klimatikus változásokra érzékeny fakoporsók. A magyar nyelv értelmező szótára így határozza meg a koporsó fogalmát: „hosszúkás, befedhető és olykor díszes láda. Ebbe fektetik s ezzel temetik el a holttestet". A fejnél széles és a lábak felé keskenyedő trapézforma adja meg ma is a koporsók jellegzetes alakját. A váci kriptából származók többsége könnyű, puha fenyőfából készült. Ennek a közepesen rugalmas, de kissé gyenge tartású fafajtának előnye, hogy a felülete könynyen megmunkálható. Kisebb számban, de található a leletegyüttesben keményfából (tölgyből és dióból) készített koporsó is. Ezeket íves díszítésekkel látták el, különböző profilgyaluk segítségével. A legtöbb esetben 4 darab esztergált „pogácsaláb" tartja a „fecskefark-csapolással" vagy ritkább esetekben a vas szögekkel összeállított szerkezeteket. A koporsó fedelének és az aljának a szétcsúszását egy-két fa köldökcsap beépítésével gátolták meg. Némelyik darabnál, a rövidebb oldalvégeken, fém fogantyút is találunk. 230