Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Lukácsi Katalin: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása során előkerült papíranyag restaurálása

félesége. Külön említésre méltó az a három - Schnittbildnek is nevezett - csipkekép, melyek vagdalásos technikával valószínűleg apácamunkaként készültek. A lapot középen kettéhajtva,-aprólékos, finom, csipkeszerűen áttört keretet vagdaltak ki, majd utólag kifestették a - többnyire oválisra hagyott - lapközepet. Általában egy-egy szentet ábrázoltak ilyen módon. A gyűrött és kiszáradt csipkeképeket kisimítani csak néhány napos párakamrás

2 kezelés után lehetett, igen óvatosan. Vegyszeres tisztítást

3 a festék levédése után végezhettem. Külön gondot okozott a kezelt képek préselése, mert a hiányos részek elhúzták a szimmetrikus alakzatot, ezért azt tökéletesre visszaállítani lehetetlen volt. Végül vékony, áttetsző japánpapírra kasíroztam fel

4 a három képet, hogy az anyag feldolgozása során kézbevehetóek legyenek. Az egyetlen apró pergamenkép is teljesen kiszáradt. Újranedvesítésére a kép színezése miatt nem kerülhetett sor. Az izopropil-alkoholban oldott színlevédő Regnál

3 az alapot csak olyan mértékben puhította meg, hogy préselhető legyen. Más kezelést a képecske egyenlőre nem igényelt. A rongypapírra nyomott rézmetszetek kezelése nem okozott különösebb problémát. Egy-két kivétellel a papír jó megtartású, tisztítható, préselhető volt. Nem mondható el ugyanez a szintén rongypapír alapú, de anyagában és felületén egyaránt krétázott, nyomással vagy utólag kézzel színezett szentképekről. Mivel a krétás felszín rendkívül érzékeny a nedvességre, ezek a képek nagy mértékben károsodtak, sok közülük teljesen értékelhetetlen. A nedvesség hatására összepöndörödtek, majd kiszáradtak. Hagyományos módszenei kezelni nem lehetett, mert a maradék felület is megsemmisült volna, ezért ismét a párakamrás kezelést alkalmaztam. így néhány nap alatt csak annyi nedvességet szívott magába a papír, hogy kisimíthassam, s a festékréteg rögzítése után lepréselhessem. A 105. számú koporsóban elhelyezett egyszerű fakeresztre egy metszetet ragasztottak. A papír igen vékony, elszíneződött és rossz megtartású volt, leválasztani a faalapról nem lehetett, így együtt kellett kezelnem a kétféle anyagot. A metszetet száraz tisztítás után Regnállal védtem le. A fa tisztítását denaturált szesz és desztillált víz keverékével végeztem, szilárdításra nem volt szükség. A fa rovarrágás okozta apró hiányait műgyantába

6 kevert fűrészporral pótoltam. A két imakönyv közül az egyik nagyon rossz állapotú, bőrkötése különvált, lapjai egy tömbben összekorhadtak s a rovarrágások keresztül-kasul szabdalták a tömböt. Korhadása olyan mértékű volt, hogy lapokra bontani nem lehetett. Az előzék és a címlap megsemmisült, a lapokról csak néhány szó volt olvasható. A bőrkötés viszonylag ép, a gerinc és a fedelek kerete nyomott mintás, helyenként még láthatók az aranyozás nyomai. Vizes-glicerines nedvesítés után leválasztottam a bőrről a szétkorhadt tábla - és előzékmaradványokat. Fertőtlenítő oldatot tartalmazó bőrpuhító szerekkel kezeltem a borítót, majd enyhe nyomással lepréseltem. A préselésnél vigyázni kellett arra, hogy a nyomott minta felülete ne simuljon ki. A visszahajtott szélek elváltak, helyenként a bőr szétmállott, ezért vált szükségessé a szélek alátámasztása. Kasírozás után a most már felpuhult bőrt egy - a könyv méreteivel és formájával azonos savmentes papírból készült dobozon tárolhattuk. 225