Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Hostyinszki Attila: Egy XVIII. századi koporsó restaurálása

A tetején - a fej- és a lábvéghez közel - viasznyomokat találtam, ami arra utalhat, hogy a koporsófedélen a ravatalozáskor gyertyák égtek. Ezután leradíroztam az alját majd a belsejét is, a teljesen elkorrodált vasszögeket mechanikus úton távolítottam el, a jó megtartásúakat megcsiszoltam és 10%-os csersavval konzerváltam. Mivel az enyvezés elöregedett, tartó funkcióját elvesztette, kénytelen voltam az alját újból ragasztani. Végezetül a koporsó fa részét filcronggyal políroztam. A fémrészeket a leszedés után desztillált vízben lemostam, majd elkülönítettem a 4 darab fogantyút, ugyanis ezeket csak mechanikusan lehetett tisztítani. A lemezből kivágott betűket száradás után RO-55 gyári készítésű tisztítószerben áztattam, majd mechanikusan tisztítottam. A mechanikus tisztítás után ismét RO-55-ben áztattam, majd papírvattával szárítottam. Ahol szükséges volt, ott EPORAPID kétkomponensű műgyantával, amibe fekete földfestéket kevertem, kiegészítettem a betűket. Végül az összes fémrészt puha filckoronggal políroztam és PVB 10%-os acetonos oldatával levédtem a felületüket. Mivel a lemez nagyon vékony, ezért a kiegészítést kénytelen voltam a lemezek hátoldalán vastagabbra hagyni, ugyanis a kiegészítés a csiszolás után nagyon elvékonyodott és a belekevert földfesték ellenére is átlátszóvá vált. Legvégül következett a tárgy összeállítása. Mivel a szögek elvesztették eredeti tartó szerepüket, ezért kénytelen voltam EPORAPID képkomponensű ragasztóval felerősíteni a betűket, oly módon, hogy azokba a lukakba, ami a szögek kihúzása után maradt, folyattam a ragasztót. A fogantyúk tartószögei sajnos teljesen elkorrodáltak, eredeti tartó szerepüket elvesztették. Ezért ezek helyett újakat készítettem úgy, hogy az eredeti tartókkal azonos méretű vasrudat vettem, majd ötvöspisztollyal felmelegítve hasonló alakúra kalapáltam. A kis díszveretek helyett is újakat készítettem oly módon, hogy vékony (0,1 mm) vaslemezből kivágtam az adott formát, majd poncolással díszítettem az eredetinek megfelelően. Szerencsére 2 darab lemez teljesen épen maradt, tehát le tudtam venni a mintát. Ezeket a lemezeket konzerválás után visszaraktam a helyükre. A másolatokat Poli-vinilbutirál 10%-os acetonos oldatával külsőleg levédtem, majd a fogantyúkat összeraktam és visszatettem a helyükre. Tárolási javaslat Mivel a tárgy anyagát túlnyomórészt jó megtartású diófa alkotja, ezért célszerű lenne olyan helységben tárolni, ahol biztosított az állandó, 10-15 C-fok közötti hőmérséklet és folyamatosan viszonylag magas, 50% fölötti a relatív páratartalom. Ugyanis a feltárás során hasonló klimatikus viszonyokkal találkoztunk a kriptában is. Viszont ami jó a fának, az nem jó a fémnek. A fémnek jobb lenne a magasabb hőmérséklet és a 40% alatti relatív páratartalom. Ugyanakkor arra is gondolni kell, hogy ez a tárgy - reményeink szerint - hamarosan kiállításra kerül, méghozzá egy olyan pincében, amiben a hőmérséklet és a relatív páratartalom közel azonos a krip221