Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Hostyinszki Attila: Egy XVIII. századi koporsó restaurálása

A koporsó A koporsó véleményem szerint a temetés díszletei közé tartozó kellék, amely anyagával, díszítésével, minőségével alkalmas arra, hogy elkísérjen bennünket utolsó utunkra. A múlt században (de faluhelyen még ebben a században is) egészen általános volt, hogy a koporsót előre megcsináltatták. De nem csak a koporsót csináltatták meg, hanem előre megvásárolták a szemfedőt és minden egyéb, a temetéshez tarozó kelléket. Ezeket a házban vagy a padláson tartották. Manapság ez nagyon ritka dolog, de ha megkérdeznénk valakit, hogy miért vette meg előre a koporsóját, akkor valószínűleg azt a választ kapnánk, hogy látta valakinek a temetésén és nagyon megtetszett neki, mindig ilyenre vágyott, hátha, amikor meghal, nem lehet majd ilyet kapni vagy a rokonság majd nem áldoz ennyit rá. Régebben a diófa koporsó volt a legrangosabb, ma az érckoporsót tartják annak. Ma ha valaki megveszi előre, az csak ércet vesz, azt mondják azért, mert az a legtartósabb. És ezzel el is érkeztünk az én koporsómhoz, ahhoz, aminek a restaurálására vállalkoztam. Akoporsó a Fehérek temploma kriptájából került elő, 1994 decemberében. Akriptában a lejárattól balra, az 1. fakk 3. oszlop közepén találtuk. Anyaga: diófa, az alja fenyő Készítéstechnikája: A koporsó minden deszkája profilált, kézi gyalult, a belsejét nagyológyaluval készítették. Az alja 4 darab kívül profilált diófa deszkából áll, amiket enyvvel és vasszögekkel illesztettek össze. Az enyvezés elöregedett, kitöredezett, amikor ragasztották, kifolyt és nem törölték le. A vasszögek teljesen elkorrodáltak. A fenékdeszkák fenyőfából készültek, csak a belső felületüket gyalulták. A 2 darab fenékdeszkát élbe, enyvvel ragasztották és facsapokkal rögzítették a kerethez. A kereten alul körbefut 4darab profilált diófa díszléc, amiket facsapokkal rögzítettek. Legalul 6 darab esztergált pogácsaláb található (Puhafa, juhar, éger vagy nyár). Az aljdeszkákhoz idegencsappal rögzítették. A koporsó fedele is kívül profilált, belül srófológyaluval gyalult diófa deszkákból áll. Összeillesztésükhöz enyvet és kovácsoltvas szögeket használtak. Itt gondosabban jártak el, mert a kifolyt enyvnek nem találtam nyomát. Díszítése: fedelének két oldalán összesen 66 darab betű, ónozott vaslemezből kivágva. A vaslemezt nagy valószínűséggel Angliában gyártották, ugyanis abban a korban csak Angliában készítették hengerléssel a lemezeket, mint ezt Möller János: Az Európai Manufaktúrák' és Mesterség Míveik с könyvében olvashatjuk: „Főképen pedig Angliában temérdek sok fejér és fekete vaspléheket tsinálnak. Itt azokat nem kovátsolják hanem henger (cylinder) által nyújtják ki nagy mesterséggel, némelly chemiai eszközök által az ánglus fábrikánsok még a' tzínézésén is tudnak könnyíteni." Alján 4 darab kovácsoltvas fogantyú (l-l darab elöl, hátul, és a két oldalán), szintén ónozva. A tetejét az aljához 4 darab facsavarral rögzítették. Méretei: hossza: 197 cm, fejmagasság: 70 cm, fejszélesség: 69,5 cm, lábmagasság: 49,5 cm, lábszélesség: 47 cm. 219