Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Hostyinszki Attila: Egy XVIII. századi koporsó restaurálása

A koporsó A koporsó véleményem szerint a temetés díszletei közé tartozó kellék, amely anya­gával, díszítésével, minőségével alkalmas arra, hogy elkísérjen bennünket utolsó utunkra. A múlt században (de faluhelyen még ebben a században is) egészen általános volt, hogy a koporsót előre megcsináltatták. De nem csak a koporsót csináltatták meg, hanem előre megvásárolták a szemfedőt és minden egyéb, a temetéshez tarozó kelléket. Ezeket a házban vagy a padláson tartották. Manapság ez nagyon ritka dolog, de ha megkérdeznénk valakit, hogy miért vette meg előre a koporsóját, akkor való­színűleg azt a választ kapnánk, hogy látta valakinek a temetésén és nagyon megtet­szett neki, mindig ilyenre vágyott, hátha, amikor meghal, nem lehet majd ilyet kapni vagy a rokonság majd nem áldoz ennyit rá. Régebben a diófa koporsó volt a legrangosabb, ma az érckoporsót tartják annak. Ma ha valaki megveszi előre, az csak ércet vesz, azt mondják azért, mert az a legtartó­sabb. És ezzel el is érkeztünk az én koporsómhoz, ahhoz, aminek a restaurálására vállalkoztam. Akoporsó a Fehérek temploma kriptájából került elő, 1994 decemberében. Akrip­tában a lejárattól balra, az 1. fakk 3. oszlop közepén találtuk. Anyaga: diófa, az alja fenyő Készítéstechnikája: A koporsó minden deszkája profilált, kézi gyalult, a belsejét nagyológyaluval készítették. Az alja 4 darab kívül profilált diófa deszkából áll, amiket enyvvel és vasszögekkel illesztettek össze. Az enyvezés elöregedett, kitöredezett, amikor ragasztották, kifolyt és nem törölték le. A vasszögek teljesen elkorrodáltak. A fenékdeszkák fenyőfából készültek, csak a belső felületüket gyalulták. A 2 darab fenék­deszkát élbe, enyvvel ragasztották és facsapokkal rögzítették a kerethez. A kereten alul körbefut 4darab profilált diófa díszléc, amiket facsapokkal rögzítettek. Legalul 6 darab esztergált pogácsaláb található (Puhafa, juhar, éger vagy nyár). Az aljdeszkák­hoz idegencsappal rögzítették. A koporsó fedele is kívül profilált, belül srófológyalu­val gyalult diófa deszkákból áll. Összeillesztésükhöz enyvet és kovácsoltvas szögeket használtak. Itt gondosabban jártak el, mert a kifolyt enyvnek nem találtam nyomát. Díszítése: fedelének két oldalán összesen 66 darab betű, ónozott vaslemezből kivág­va. A vaslemezt nagy valószínűséggel Angliában gyártották, ugyanis abban a korban csak Angliában készítették hengerléssel a lemezeket, mint ezt Möller János: Az Eu­rópai Manufaktúrák' és Mesterség Míveik с könyvében olvashatjuk: „Főképen pedig Angliában temérdek sok fejér és fekete vaspléheket tsinálnak. Itt azokat nem kovát­solják hanem henger (cylinder) által nyújtják ki nagy mesterséggel, némelly chemiai eszközök által az ánglus fábrikánsok még a' tzínézésén is tudnak könnyíteni." Alján 4 darab kovácsoltvas fogantyú (l-l darab elöl, hátul, és a két oldalán), szintén ónoz­va. A tetejét az aljához 4 darab facsavarral rögzítették. Méretei: hossza: 197 cm, fejmagasság: 70 cm, fejszélesség: 69,5 cm, lábmagas­ság: 49,5 cm, lábszélesség: 47 cm. 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom