Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Művészettörténeti szekció - Bárdosi József: Mnémoszüné Warburg olvasása közben
alkotott, de azt mindenképp, hogy módszere, az ikonológia apriori fogalmaival csoportosítja a kultúrtörténet empirikusan gyűjtött tényanyagát, hogy így jusson el az egyedi műalkotások megértéséhez, ha tetszik a jelentéséhez. Kétségtelen, hogy Warburg a mítosz- és az allegóriakutatás során a szimbolikus formáknál a művészet nagyobb, keretszerû struktúráit ragadta meg, azonban ezzel kijelölve a későbbi, finom (szimbólum) elemzések kereteit, de maga is mintát adott hozzá, mint a Palazzo Schifanoia freskóelemzései bizonyítják. Warburg és Lévi-Strauss összevetését - kutatói alapállásuk hasonlósága indokolja - egyrészt a mítoszkutatás jelentőségének a felismerése és az iránta érzett vonzalom, másrészt pedig elemzésük tárgyából következő hasonlóság, a kora reneszánsz művészet és a mítoszok allegorikus formája is. Warburg (a mítosz beemelésével) képes volt ellenpontot állítani az európai - absztraháló esztétikum 21 és a paradigmákat erőltető - szcientizmus elszabadulásával szemben, mégha a Panofsky munkáságában tökéletesedő Warburg elvek mitikus szemlélete el is halványul, hogy ennek következményeként ismét erőre kapjon a középkorból, mint betegségből kigyógyulva újjászülető vérszegény, klasszikus antikvitás-kép. 22 Azonban Panofsky után, tanítványa Jan Bialostocki a warburgi pátoszminták keretszerűségének felvetésével tesz kísérletet az ikonológia kritikai megújítására („Archetípusok és kerettémák" 23 ). Warburg jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha kellőképpen kihámozzuk tanítványa, Panofsky több lépcsőben erre épített szigorú, következetes rendszeréből azt. Panofsky ikonológiai módszerének népszerűsége jószerével elhalványította Warburg kevésbé következetes és módszertanilag csak implicit megfogalmazott eljárását. Anélkül, hogy megpróbálnánk Panofsky módszerét visszavetíteni, illetve annak fázisait felfedezni Warburgnál, még sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Warburg ikonológiája Panofsky módszerének második szintje, az egésznek pedig a tengelye, amit Panofskynál a stílustörténet fenoménekre 24 egyszerűsített alapszintje előz meg, illetve a kettő szintézisébe foglalt Kunstwollen követi, Warburgnál pedig az elterebélyesedett ikonológia foglalja magába a szinteket (még akkor is ha a Kunstwollenről nem vett tudomást). Warburg eljárásának leleménye, hogy nem a hasonlókat, mondjuk az egyik vizuális formát a másikkal veti össze, hanem a különböző formákban meglévő hasonlóságát kutatja. A felfedezett azonosság segítségével vonatkoztat, vagy is egy ismeretlen képzőművészeti ábrázolást annak az irodalomból ismert (Botticelli-tanulmány), asztrológiából ismert (Palazzo Schifanoia freskói), vagy a filozófiából ismert (Az 1589-es közjátékok) homológ reprezentánsaival határozza meg, azaz a kettős reprezentációt hívja segítségül. Jegyzetek 1 Aby Warburg 1995.252. 2 A Warburg által kidolgozásra szánt pátoszmintákat tartalmazó atlasz, mint tudjuk, sajnos nem készült el. A pátoszminta, olyan tradicionális formula, amely lelkiállapotot, a karaktert állandó, azonosítható 193
