Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Schenk Lea: Funkció- és struktúraváltozás az iparművészetben

A „festészet szolgálóleányából" azonban nem a „plasztika szolgálóleánya" lesz a háromdimenziós textil, azaz nem már meglévő szobrászati alkotások másolásába vagy utánzásába fognak textillel, hanem keresni kezdik a textilanyag törvényszerűségeinek megfelelő plasztikai megvalósulási lehetőségeket, ezt kutatva pedig nemcsak egy iparművészeti műfaj válik autonóm képzőművészeti műfajjá, hanem a szobrászat ősi műfajának egy új plasztikai anyag általi megújulása is bekövetkezik. Azzal tehát, hogy textilanyagokkal is meghódítják a harmadik dimenziót, nemcsak az ebben az anyagban szunnyadó még fel nem ismert formálási lehetőséget bontakoztatják ki, hanem egy olyan kettős irányú folyamatot is elindítanak, ami nemcsak a textilművészetet gazdagítja, hanem visszahat a „befogadó plasztikai mű faj-halmazokra" is új kérdésfelvetésekre ösztönző módon. A harmadik dimenzió meghódítása és az autonóm műfajjá válás ugyanakkor olyan továbbgyűrűző belső szemléleti változást is elindít a textilművészetben, ami eleinte még csak a plasztikai műfajokhoz való átpártolásban mutatkozik meg, később azonban lehetővé teszi a legkülönbözőbb kortárs képzőművészeti műfajokhoz való kapcsolódást is. A plasztika felé orientálódó festészet a tizes évek elején úgy lép be a harmadik dimenzió világába, hogy visszapörli a plasztika számára a feledésbe merült „színességlehetőséget". A textilművészet számára a kolorit kérdése nem jelentkezett külön formai problémaként. A textilalkotásnál ugyanis nem utólag történik a színekkel való megformálás, mint a festett reliefeknél. A textilmű létrehozásakor nem válik szét időben a forma- és színalkotás fázisa. A textil anyagelem ugyanis olyan színes alkotóelem, amely koloritját megtartva közvetlenül épülhet be a kívánt plasztikai struktúrába. A háromdimenziós textil alkotójának így már anyaga előzetes megválasztásával koloritban is gondolkodnia kell, vagy előzetes elképzelése alapján előre meg kell festenie alapanyagait. A textilanyagnak egyik igen lényeges sajátossága, hogy „színforma-elemként" változtatás nélkül alkalmazható konstruálásra. A textilanyagú színforma-elemekből sokféle módon realizálhatók háromdimenziós alkotások. Konstruálhatok a strukturális kötöttségből kiszabadított szálból, alkothatók azonban szalagokból és síkelemekből is, amennyiben azok mimetikus funkciójuktól megfosztottan, formai alapelemekként tételeződnek. A szálból, szalagból, textil síkokból azonban nemcsak relief és plasztika lett a textilművészek kezében. Ezek a formai alapelemek objekt és environment létrehozására is alkalmasnak bizonyultak, azaz a textil nemcsak a plasztikát hódítja meg a maga számára, hanem a tárgyi szférát is és ugyanakkor szervezni tudja magát a környezetet is. Átér monumentális strukturálására is alkalmas textillel így a makrotéri viszonylatok analizálása mellett megatéri formakapcsolatok kutatásába is kezdenek. Ebben a szituációban az iparművészek egy része alkotói programjában is rugalmassá vált és több művészeti ág elvárásainak is meg tud felelni. Nem elégszik meg többé a „specialistaművész" szerepével. Funkcionális iparművészeti tárgyat is alkot vagy tervez, de emellett igényt tart az öntörvényű formaalkotásra is, arra, hogy speciális tech164