Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Bodonyi Emőke: Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplomban

Bodonyi Emőke Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplomban Szentendre középkori eredetű Várdombi templomában, más néven a Keresztelő Szent János plébániatemplomban az 1930-as években készültek azok a falképek, amelyeknek mind a mai napig nem történt meg a művészettörténeti feldolgozásuk, csak helytörténeti áttekintésekben került sor leírásukra. Az 'al secco' technikával készült falképek keletkezésének idejében egyetlen művészettörténeti feldolgozás, Turchányi Erzsébet leírása tesz róla említést, aki egységesen értékeli a szekkók művészi megoldását: „Kevés harmonikusabb faldíszt láttunk az utóbbi időben, még ott is, ahol az egész munkát egy ember végezte el. Itt az olasz templomok utolérhetetlen művészi áhítatát érezzük."

1 A későbbi és történeti szempontú feldolgozások hiánya szorosan összefügg a szentély kifestésében részt vevő művészek megítélésével. A munkában részt vevő művészek közül Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Pándy Lajos bár alapító tagjai voltak az 1928-ban létrehozott Szentendrei Festők Társaságának és a művésztelepnek, művészeti szemléletükben és célkitűzésükben fokozatosan eltávolodtak az újonnan érkező teleptagoktól és a művésztelepen dolgozó művészektől. Ezt a szakadást - mint ahogyan Kántor Andor visszaemlékezéséből, és a későbbi feldolgozásokból kitűnik - a szekkók készítőinek római iskolás igazodású művészeti szemlélete okozta.

2 Ennek a szakadásnak az okait és valós történeti hátterét önálló művészetszociológiai tanulmányban lenne érdemes elemezni.

3 Most csak néhány szemponttal utalhatunk erre. A római iskola hivatalos művészetté válása után a harmincas évek második felétől fokozatosan érezhetővé vált a hivatalosan foglalkoztatott művészek különállása a művészeti élet egyéb szerveződéseitől. Ez különösen élesen érvényesülhetett Szentendrén, ahol éppen az alapító tagok között találjuk a római iskola két elismert képviselőjét, Heintzet és Jegest, és ugyanez a kisváros adott otthont a hazai avantgárd törekvések megújulásának. Ugyanitt éltette tovább néhány művész Nagybánya örökségét, és ugyanez a kisváros fogadta be azokat, akik ezen túllépni igyekeztek. A későbbi történeti feldolgozások a Szentendrén megfigyelhető harmincas-negyvenes évek eltérő művészeti irányzatait egymástól elszigetelték és a szentendrei művészet történetében jobbés baloldaliságot különítettek el.

4 A jobboldaliság egyértelműen a klasszicizáló, római iskolás igazodást, míg a baloldaliság a posztimpresszionista, illetve avantgárd törekvéseket jelentette. Különösen a jobboldaliságot képviselő művészek (Heintz, Jeges, Pándy) munkásságának az elemzése ennek a polarizációnak rendelődött alá, 133