Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Tóth Judit: Táplálkozásvizsgálat Budakalászon

A századforduló táján bolgárok jelennek meg a nagyobb birtokokon. Egymással, később a szerbekkel is házasodtak, és a legidősebb generáció tagjai - a szerbekéhez hasonlóan - még anyanyelvükön érintkeznek. A kitelepített németek helyére 1946-ban felvidéki magyarok, és alföldi magyarok jöttek. Nagyobb arányú betelepülés volt még az 1970-es árvíz következtében SzabolcsSzatmárból. A lakosság korábban mezőgazdaságból élt, közöttük néhány kereskedő, mészáros, pék, kovács, bognár működött. Kiegészítő jövedelemforrás volt a múlt században a téglaégetés, malomkővágás, favágás és fuvarozás. A XX. század elejétől a település ipari jellege kezdett dominálni. Határában három kőbánya működött (az elsőt még 1879-ben nyitották), 1900-tól ide költözik Neubauer és Sárkány textilipari hulladéktépő és vattagyára. 1923-ban pedig megindul a Klinger posztógyár.

7 A szerb és német őslakosság azonban továbbra is földműveléssel foglalkozik, de a kőbányában közülük is sok férfi talált idénymunkát, az ínséges időkben nehéz kenyeret. Egy-egy település, vidék táplálkozását alapvetően a gazdaságföldrajzi adottságai határozzák meg. A következőkben ennek függvényében igyekszem alapvető képet rajzolni a faluról, és kiemelni táplálkozásának főbb elemeit. A részletek feldolgozásához még további gyűjtőmunka szükséges. A falu határa szűk, egy része terméketlen. (A terméketlen területen vannak a kőbányák!) Szántója 1930-ban a gyümölcsössel és szőlővel együtt 1849 k.hold.

8 Földje közepes minőségű. Jól termett rajta vetésforgóban a kukorica - búza - burgonya. Jelentős volt a tavaszi árpa, amit a kukorica mellett az állatok takarmányozására használtak. A takarmánynövények közül lóherét és lucernát vetettek. A búzát (bánkúti búza) és a burgonyát emberi fogyasztásra termelték. Jelentős mennyiségben ültettek káposztát - bizonyítja a Káposztás határnév -, és babot, mindkettő jól tárolható élelmiszer. Akáposztát saját szükségletre nagy mennyiségben savanyították is. Anémetek termesztettek zöldpaprikát, de főleg paradicsomot, amit lé formájában nagy menynyiségben raktak el télire. Gyökérzöldségeket, sóskát fogyasztottak még, ami megtermett a ház körül, ugyanúgy mint a zöldborsó, zöldbab. A vadon termő növények közül csak a gombának (csiperke) volt jelentősége. A hajdani híres szőlőknek (kék gehér, csoka-szőlő, rác fekete, kölni kék) és a vörösbornak

9 tárgyi emlékei még fellelhetők. A kedvező klímájú nagy pincék a zöldség és krumpli téli tárolására is szolgáltak. Az elpusztult régi szőlők helyére otelló és nova, majd kevés csemegeszőlő került. Nagyobbrészt gyümölcsösként hasznosították. A harmincas években jelentős mennyiségű gyümölcs termett, alma, körte, szilva, cseresznye, kajszi- és őszibarack, dió.

10 A nagyobb birtokosok málnát és földiepret telepítettek, s a 300-400 öles területeket felesművelésre adták ki. Olykor gyerekkel szedették le, s külön e célra csináltatott gyékénykosárkákban, nagyban értékesítették. A tavaszi, nyári idénygyümölcsöket maguk csak alkalomszerűen fogyasztották, inkább a gyerekek, illetve a süteményféléket töltötték velük. A termés javát év közben eladták, viszont az őszi gyümölcsökből frissen raktak el télire almát, körtét, szőlőt. 111